152 nap

Ennyi idő telik el a felsőoktatási rendszerbe történő jelentkezés és a felvételi pontszámok kihirdetése között. Azok kedvéért, akik véletlenül még nem voltak tanúi a nagyjából heti két alkalommal bekövetkező rendszeres hisztirohamomnak, ezúton elárulom, hogy a tárgya rendszerint ez az időtartam szokott lenni – meg esetleg az, hogy mindeközben hány alkalommal vagyok képes meggondolni magam, berezelni és mindenféle más módokon megkeseríteni tulajdon napjaimat. Mind a 152-t.

A legteljesebb mértékben tisztában vagyok azzal, hogy mostanában zajlanak az érettségik, és hogy azoknak mindenféleképpen meg kell várni az eredményét. Rendben, felfogtam. De július vége? Komolyan? De miért? És főleg miért kell már februárban jelentkezni? Mi olyan sürgős? Rengetegen jelentkeznek online, azon feldolgozni se kell szinte semmit! (Akinek a leghalványabb sejtése is van az okokról, ne tartsa magában, ossza már meg velem.)

Jelen pillanatban nem tudok mást, csak azt, hogy 225 állami és 72 költségtérítéses jelentkezővel vagyok versenyben (e két halmaznak vélhetőleg a metszete sem üres halmaz) az összesen legalább 30, legfeljebb 70 férőhelyért. Ez némely elkapkodott számítások után annyit jelent, hogy a felvételem esélye valahová 1:3,2 és 1:9,9 közé esik. Nem segít valami sokat.

Ez a bizonytalanság a legrosszabb az egészben, és az, hogy nagyon könnyen lehetne enyhíteni ezen a kínlódós időszakon. El is mesélem, hogy képzeltem el a rendszert.

Valami olyasmi jár a fejemben, mint mondjuk a tőzsdei árfolyamok. A jelentkezésedet ma ennyi és ennyi ponton jegyzik, vagy valami hasonló. Ilyesmik:

  • A mai napon a kormány elfogadott egy ilyen és ilyen határozatot, ettől a sikeres felvételid esélyei 10%-ot estek.
  • Nehéz volt az idén a matekérettségi, mivel te korábban érettségiztél, az esélyeid 2%-ot javultak.
  • Jelen számításaink szerint elég kevés a pontszámod. Ideje volna szerezned egy-két felsőfokú nyelvvizsgát, különben megnézheted magad.
  • A választott intézményben a felvételikért felelős ügyintéző allergiás a parlagfűre, és ponthatárok megállapításának idején nagyon rosszul fogja érezni magát. Az esélyeid 50%-ot romlottak.
  • Azok közül, akik ugyanarra a szakra jelentkeztek, mint te, már 110-nek ismerjük a pontszámát. Ebből a tiéd a második leggyengébb úgyhogy kezdj el dolgozni a B terven, mert idén már nem veszünk föl.

És így tovább.

A lehetőségek száma végtelen. Annyiféle információt lehetne nyújtani ebben a túlságosan is hosszú időszakban, és annyira nem nyújtanak semmit! Én meg annyira, de annyira morcos és nyűgös vagyok, és annyira szeretnék már látni valamit abból, hogy mi a csoda lesz velem ezután. Nem mintha nem gondolnám azt, hogy micsoda ötlet volt tőlem jelentkezni egyáltalán, mégis mit gondoltam, mikor fogok én bejárni iskolába, amikor soha nem szerettem iskolába járni, és soha nem volt bennem semmiféle fegyelmezettség, és ki nem állhatom az embereket, és egyáltalán, hogy juthatott eszembe, és öreg vagyok én már ehhez. Meg az összes többi. És ha nem lenne elég, hogy magammal mennyi bajom van, nem kapaszkodhatok semmi másba, csak abba, hogy legjobb esetben is 4,2 ember közül egyet vesznek csak fel.

Ki hitte volna, hogy ennyien akarnak ugyanazok lenni, mint én. Komolyan senkinek nincs jobb ötlete? Oké, nekem nincs, de hogy másoknak se legyen, azt azért nehezemre esik elhinni.

Fene az egészbe.

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

4 Responses to 152 nap

  1. Ademaro szerint:

    Azért kell július végéig várni, mert a mesterképzésre jelentkezők államvizsgája általában június utolsó hetében van – utána még a felvételi július első két hetében, ezért egy hét kell nekik az adatfeldolgozásra. És hát ugye az alap és a mesterképzés együtt jár… :-) Amúgy igen, fene az egészbe.

  2. poggi szerint:

    Milyen kár, hogy a keresztfélévet nem kell megvárni vele :)

    Oké, legyen, a júliust megértem. De mire föl a február?

  3. Zsófi szerint:

    Amikor még nem volt ez a hülye alap-és mesterképzés, akkor is július közepén-végén derültek ki a ponthatárok… :) Azt én sem értem, hogy miért februárban van a jelentkezési határidő, szerintem elég lenne az április…

    Egyébként én is most, 25 évesen jelentkeztem (újra) a felsőoktatásba (már korábban is voltak próbálkozásaim, bár talán a szerencsétlenkedés találóbb kifejezés lenne – most végre normális egyetemre és szakra adtam be a jelentkezésemet, persze bejutni, pláne államilag finanszírozott képzésre már egészen más tészta), és emelt szintű érettségizem is…

    Kedves Poggi, szabad tudni, hogy hova és milyen szakra jelentkeztél? Persze csak ha nem hétpecsétes titok! :)

    Egyébként szoktam olvasni a blogodat, és a személyiségünk, az ízlésünk és az életünk nagyon durván hasonlít! Én is imádom a könyveket – bár azért akkora könyvbuzi szerintem nem vagyok, mint Te, mert nekem az olvasáson kívül még több nagy hobbim is van, mint például a filmnézés, a zenehallgatás, az internetezés, a séta, a biciklizés, mindennél jobban imádok aludni, kirándulni és utazni is nagyon szeretek (csak sajnos ritkán van rá lehetőségem meg pénzem)… Én is nagyon kedvelem a lila színt, a macskákat, Paul Simont (és Art Garfunkelt is :D), a Hetedik mennyország c. sorozatot, én is tipikus melankolikus alkat vagyok (némi flegmatizmussal megspékelve), és szintén nehezen találom a hangot az emberekkel…

    Ja, és Zabhegyező forever! :) No meg a Harry Potter-sorozat, Tove Jansson Múmin-sorozata, Lois Lowry regényei, L. M. Montgomery regényei, a svéd gyerekversek és még sok más egyéb (fúj-fúj klasszikus irodalom, éljenek az ifjúsági regények és a meseregények)…

  4. poggi szerint:

    Kedves Zsófi, először fölül kell emelkednem azon, hogy amikor azt hiszem, hogy alszom, álnéven kommentelek a saját blogomon, de ha ezt kihevertem, szívesen írok Neked mailt (él az az e-mail, amit megadtál?)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .