A legutóbbi alkalommal

Emlékszel rá, amikor nem is olyan régen arról értekeztem, hogy amikor az ember valamit nagyon szeretne megtalálni, mindig valami egészen másra bukkan?

Nos, ma megtaláltam azokat a bizonyos gyertyákat, amiket a legutóbb akartam. Hogy mit kerestem? Valami egészen mást, természetesen, név szerint egy bizonyos áramelosztót. Egyet találtam, de az nem jó, mert az nagy, és nem tudom a kültéri – és egyúttal felhajtható fedéllel bíró – konnektorba begyömöszölni.

Hogy minek nekem kültéri konnektorba elosztó? Kicsit sok a kérdés, nem gondolod?

Nos, azért kell nekem a kültéri konnektorba elosztó, mert az erkélyen csak egy van, és én a lámpát és a laptopot is be akarom dugni.

Emlékszel, mikor tavaly nyáron és tavalyelőtt nyáron és talán az azelőtti nyáron is (nem vagyok benne biztos, hogy melyik évi adóvisszatéritésemből vettem a hintaágyat) minden este kint ücsörögtem a teraszon, és onnan írtam hol blogot, hol leveleket?

A terasznak – ami egy emelettel az erkély alatt található – számos előnye van. Például ott a hinta. Meg ott a sok virág. És két konnektor is van, ami a lámpa és a laptop bedugását is lehetővé teszi elosztó nélkül is.

Viszont vannak komoly hátrányai is. Az egyik az, hogy elég gyenge ott a wi-fi. A másik az, hogy nem érzem ott annyira biztonságban magam, hogy el tudjak aludni.

Így történt, hogy két éjszakával ezelőtt kiköltöztem egy kiszolgált matraccal az erkélyre. Úgyis nagyon régen akartam már szabad ég alatt aludni, van abban valamiféle romantika. Hanyatt fekszel, és elalvás előtt látod a csillagokat, vagy valami. (Jó, nyilván nem akarok szemüvegben aludni, de nem ez a lényeg. Amúgy se szeretek háton feküdni.)

Szóval kitáboroztam egy matraccal, egy adag ágyneművel, egy kislámpával és a laptoppal. Ciripelnek a tücskök, brekegnek a békák, és csak egészen messziről hallani a vonatokat. A közvilágítást minden irányból takarják a környező házak.

És tegnap hajnalban arra ébredtem, hogy fázom, (kivéve, amikor arra ébredtem, hogy hazajöttek a szomszédok, vagy arra, hogy a kutya kijött a szobából, hogy megmondja a magáét a világnak, vagy arra, hogy a macska a fejem fölött táncol a tetőn) ami nagyon vicces érzés volt, főként akkor, hogyha figyelembe vesszük az elmúlt hetek időjárását.

Szóval most van kéznél egy második takaróm. Ez persze azt jelenti, hogy ennyivel is több dolgot kell majd villámgyorsan bemenekíteni, hogyha jönne mondjuk egy jó kis vihar.

És hetek óta először kedvem támadt blogot is írni. Sok dolgom volt mostanában, vagy mondjuk inkább úgy, hogy mindig adódott valami, amit csinálnom kellett, vagy amit hamarabb voltam hajlandó csinálni, mint blogot írni. Az a bizarr eset fordul elő időről időre, hogy elfelejtem, hogy nekem van weblapom. Nyilván nem a szó szoros értelmében felejtem el, egyszerűen csak nem jut eszembe.

Most eszembe jutott. Most egészen sokféle dolog jutott eszembe, és már besötétedett, és a macskám már összekucorodott a matrac végében, és még nincs olyan sok szúnyog, és én hamarosan villanyt oltok (azért tudok lámpát oltani, mert a meg nem lelt elosztó helyett találtam egy hosszabbítót, ami azért sötétzöld, mert a karácsonyfa alatt szokott lakni, évente többnyire két hétig, és ötven hetes szabadságát most az én kedvemért szakította meg) és gyönyörködnék kicsit a csillagokban, ha nem lenne csupa felhő az ég. Vagy ha ellátnék odáig.

Jó éjt, kedveseim, és pax vobiscum.

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .