Halogat

Minden este belépek a blog adminfelületébe, a fejemben változatos napszakokban bukkannak fel mondatfoszlányok, néha egész bekezdések is. Tudom, hogy mit akarok írni, tudom, hogy mit akarok csinálni, tudom, hogy mi a terv, tudom, hogy egészen pontosan mit kellene kezdenem az időmmel.

Aztán mégsem. Mégsem történik semmi. Nem írok meg semmit abból, ami a fejemben jár, nem koncentrálok semmire azok közül a dolgok közül, amikre pedig kellene, és nem jutok egyről a kettőre olyannyira, hogy talán még a nulláról az egyre sem.

És mindennek persze a legfőbb oka a lustaságom. Meg az, hogy olyan szívesen és olyan könnyen hagyom magamnak, hogy eltereljem a figyelmemet.

Olyan könnyű millió és egy dologról tudni, hogy mi rá a helyes eljárás, és olyan dög nehéz a millió és egy közül legalább az egyiknek nekikezdeni.

Aludnom kéne. Talán megyek is. Majd ha nem leszek lusta felkelni a székemről, kimászni az asztal mögül, megtenni azt a másfél lépést az ágyamig, és beledőlni.

Kedves nézőink, mérsékelt információtartalmú bejegyzésünket olvasták.

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .