Érdekes

:: 1 perc alatt olvasható ::

Minden egyes nap több tüzes hangú üzenet, bánatos tekintetű kutyusokat ábrázoló szívszorító fénykép és felelősségvállalásra ösztökélő utasítás érkezik el hozzám néha e-mailben, néha facebookon. Mindegyik arról szól, hogy fogadjak örökbe állatokat, szegény, szegény állatok ott sínylődnek a menhelyen, éheznek, fáznak, boldogtalanok, magányosak, és csak arra vágynak, hogy valaki megszánja őket, otthont biztosítson a számukra és szeresse őket.

És ez mind szép és jó, tényleg. De azt nem értem, hogy miért nem jönnek ugyanilyen, vagy még nagyobb gyakorisággal a felhívások a számtalan nevelőintézetben cseperedő gyerekről, akik ugyancsak otthonra, szeretetre és elfogadásra várnak.

Arról beszélünk, hogy mindenki ivartalaníttassa az állatait, hogy ne szülessen szükségtelen szaporulat, amikor pedig a menhelyek már nem győznek befogadni több gazdátlan kóbor állatot.

Arról nem beszélünk, hogy talán nem kellene mindenkinek ész nélkül szaporodnia és új gyerekeket készítenie, amikor a nevelőintézetekben ezerszámra várnak családra már kész, létező gyerekek.

A humánus állattartásra milliónyi szabály vonatkozik: mekkora területen, milyen körülmények között tarthat valaki kutyát, macskát, dzsungáriai törpehörcsögöt, aranyhalat. De gyereket – vagy éppen saját magát – nyugodtan tarthatja mindenki ahol csak akarja vagy tudja. Erre nincs szabályozás: a gyereket nyugodtan lehet olyan kis alapterületű lakásban tartani, ahol kutyát már nem volna szabad.

Rendszerint imádjuk antropomorfizálni az állatokat. Akkor a két felvetés egyenértékű kellene, hogy legyen, nem igaz? És érdekes módon mégis az állatokkal bánunk jobban.

A bejegyzés kategóriája: Mindennapok
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

2 Responses to Érdekes

  1. Audrey szerint:

    Helló!

    Kb ezer éve (oké, 10) rendszeresen olvastam a blogodat, kb akkortájt amikor a Minifórum és társaik voltak a menő dolgok a neten. Azóta felnőttem és én is indítottam egy blogot. Talán pont ezért, de egyszercsak azon kaptam magam, hogy épp begépelem a te blogod URL-ét és lám, még mindig aktív a poggi.hu, még ha közben át is cuccolt WordPress-re!
    Vicces, hogy pont egy kutyás posztod van legfelül, mert az enyém is pont kutyamentős dolgokról szól.

    A topikhoz: az egyszerű válasz szerintem az lenne, hogy az jobban elfogadott, hogy a kutyákat antropomorfizálva hirdessék online, mint hogy a gyerekeket kicsinyítsék le egyfajta “product” szintre ahol ajánlgatni lehet a “még elvihető” kisdedeket különböző fórumokon. Plusz ehhez add még hozzá az emberi jogokat meg miegymást.
    Azzal viszont egyetértek, hogy az emberek még mindig nem eléggé felvilágosultak szaporodás ügyileg.

  2. poggi szerint:

    Nekem az a bajom, hogy az állatokat már annyira antropomorfizáltuk, hogy emberibbnek tekinthetők sokszor az embernél, ami mégiscsak abszurd. Ha párhuzamot húztunk, akkor az legyen mindkét irányba párhuzamos, ne csak az egyikbe.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..