Történet, amely roppant szórakoztató volna, amennyiben valaki mással esik meg

Az egész úgy kezdődött, hogy vettem az olcsó hipermarketben két farmernadrágot. Nem vagyok egy nagy öltözködési guru, a ruháknak az én felfogásomban annyi szerepe van, hogy mind hőgazdálkodás, mind pedig szemérem szempontjából legyenek megfelelők, hozzávetőleg jó méretűek, kényelmesek, és esetleg még érezzem is magam jól bennük. Ha emellett még olcsó és/vagy tartós is az adott darab, az csak külön öröm.

Ezeknek a szempontoknak teljes mértékben megfelel az alacsony árfekvésű gazdaságos farmernadrág. Tavaly nyáron is vettem kettőt, mostanra nyűttem el őket (az egyik kikopott, a másiknak már nem megbízható a cipzárja), ideje volt hát beszerezni az újakat.

Találtam olyan méretet, amit rendszerint hordok, fel is próbáltam egyet, hogy tényleg jó-e (pedig utálok ruhát próbálni), és miután alkalmasnak ítéltem, vettem belőle kettőt. A gond? Itthon szembesültem vele, hogy az, amelyiket nem próbáltam fel, félre volt címkézve, és valójában egy számmal kisebb.

Napokig kotlottam az ügyön (ügyfélszolgálat + cserélgetés = macera), győzködtem magam, hogy akár bele is fogyhatok, ha úgy adódik, meg ilyenek. Aztán vasárnap mégis erőt vettem magamon, és visszavittem. Olcsó vagy nem olcsó, hogyha nem tudom hordani, akkor a fél összeg kidobott pénz, azaz végeredményben egyetlen, drága nadrágom van. Szóval visszavittem, elmagyaráztam, hogy mi a probléma, elmentem keresni egy cserenadrágot, húsz percet álltam sorba a próbafülkénél, de végül leltem megfelelő, címkén feltüntetettel valóban egyező méretű nadrágot. A pultnál azt mondták, menjek csak el nyugodtan vásárolni, és amikor végeztem, ugyanott kiadják majd nekem az új nadrágomat.

Amikor végeztem – öt perc telhetett el, gyorsan és hatékonyan vásárlok -, egy másik lány állt éppen a vevőszolgálati pultnál, de ő is kedves volt és készséges, azonnal kicserélte a két nadrágot, kis értetlenséggel szemlélte, hogy címke szerint egyforma méretű ruhákat cserélek egymásra, de némi hebegés árán megértettem vele a helyzetet, ő meg örült, hogy nem kell új blokkot készítenie, és dolgom elvégzésének megérdemelt örömével és az új nadrágommal hazajöttem.

Minden szép és jó, nem igaz?

Ma reggel, amikor használatba akartam venni az illető ruhadarabot, döbbenten szembesültem vele, hogy ugyan vasárnap ebéd után jó volt, most éhgyomorra még mindig nem akar rám jönni. Ennél már csak egy nagyobb meglepetés ért, amikor megtaláltam a zsebében a vasárnapi bevásárlócédulámat.

Mindkét lány kicserélte a két nadrágot. Az egyik oda, a másik vissza.