Tudom, hogy hülyeség

Néha kicsit bánom, hogy egészen kicsi korom óta olvasok. Tényleg nem nagyon, de egy kicsit azért igen. Irigylem azokat a nagyszerű történeteket, amikor valakinek kamaszkorában került a kezébe egy olyan könyv, ami egy életre mindent megváltoztatott, amikor egy nem olvasó gyerekből olvasó felnőtt lett, és ez egyetlen konkrét esethez köthető.

És igen, tudom, hogy nekem meg ott van a millió és egy gyerekkori olvasmányélmény, ami nekik nincs, és őszintén, nem szívesen mondanék le ezekről visszamenőleg sem. És azt is tudom, hogy előfordulhat, hogy az a kamaszkori könyv soha nem köszönt be, vagy valami.

De egy kicsit azért irigykedem.

Kategória: Mindennapok | Címke: | Hozzászólás most!

Na és ha nem a sajátja?

Nem kertelek: ez a bejegyzés azért van, mert ez a kettő a kedvenc videóim közé tartozik, és nagyon unom, hogy mindig hosszasan keresgélni kell, hogyha meg akarom nézni valamelyiket.

Meg persze azért is, mert tényleg fantasztikusak. Ez a föntebbi azért, mert egyrészt egy remek Beatles-dal, másrészt a tüneményes belezavarodások miatt. Az alábbi pedig azért, mert egy másféle hangulatú dalból csinált Simon-dalt, és az eredmény rendkívüli lett.

Na jó, és egy kicsit azért is, mert olyan régen nem volt már Paul Simon-bejegyzés, és egy kicsit hiányzott már, hogy legyen.

Kategória: Mindennapok | Címke: , | Hozzászólás most!

Búcsú

Kedves Vizsgaidőszak!

Igazán hősiesen küzdöttél, büszke lehetsz magadra. Ezúttal ugyan alul maradtál (én meg önelégülten felül), de ne aggódj, decemberben újra találkozunk, és összemérhetjük erőinket.

Addig meg pihend ki magad alaposan – én is ilyesmire készülök.

Üdv!

Kategória: Mindennapok | Címke: | Hozzászólás most!

#821

Kevés olyan jó dolog van a világon, mint egyhuzamban elolvasni egy könyvet. Különösen igaz ez az egyetlen éjszaka alatt, vagy mindössze egyetlen éjszakányi megszakítással elolvasott könyvekre.

Kategória: Két mondat | Hozzászólás most!

Hadüzenet

Kedves négynél több és kettőnél kevesebb lábú állatok!

A helyzet a következő: amíg odakinn vagyunk, létezhetünk békésen egymás mellett. Ti nem bántotok engem, én sem bántlak benneteket – mindenki jól jár. Na persze amelyik belémdöfi a fullánkját, az jobb, ha készül a halálra (“hello, my name is poggi, you bit me, prepare to die!”) de amíg ezt nem teszi – felőlem élhet.

De amint beteszitek lábatokat (lábatlanok esetében… valamelyik testrészeteket) a lakásba, azt hadüzenetnek tekintem. Vagy kimentek nagyon gyorsan ott, ahol bejöttetek (ajtó, ablak, valami rejtett rés, amiről nem is szeretném tudni, hogy létezik, stb.), vagy háború lesz.

És ha háború lesz, az komoly dolog: nem riadok vissza a vegyi fegyverek bevetésétől és a fizikai erőszaktól sem. Lehet, hogy többen vagytok, de én vagyok az erősebb, és nekem jobb a logisztikai ellátottságom is. Röviden szólva, esélyetek sincs, ezért is ajánlom fel a békés visszavonulás lehetőségét.

Megértő figyelmeteket ezúton is köszönöm.

Kategória: Mindennapok | Címke: | Hozzászólás most!