Javul

Azt magyarázza már meg nekem valaki, hogy az időjárásban a “javul az idő” miért szinonimája annak, hogy melegszik? Azt írja az összes időjárási portál, hogy az a ma esti hidegfront, amit várok, mint a messiást, és húsz fokot hoz (no jó, huszonnégyet) mindössze egy-két napot tart, és utána hétvégétől újra javul az idő.

Miféle megállapodás rögzíti, hogy a harminc fok és afölött számít jó időnek? Ki döntötte ezt el? Le van valahol írva, van rá valami szabály? Kikérem magamnak, hogy nem egyszerűen szenvedek és el akarok pusztulni és a cseppfolyósodott agyam elszivárog a fülemen keresztül, miközben szédelegve átkóválygok a nyáron anélkül, hogy akár csak a legcsekélyebb intellektuális munkavégzésre is képes lennék, még bele is verik az orromat, hogy úgy egyébként ez még jó is.

Tessék azt mondani, hogy melegszik. Vagy hogy jön vissza a kánikula. Vagy hogy örülhetnek a strandolók. De ne keverjünk lehetőleg nyelvi szinten se értékítéletet az időjárásba. Személyes preferencia természetesen van, miért is ne lenne. Nem ez a lényeg.

Számomra például a tizenkilenc fok kis napsütéssel tökéletes. A huszonnégy enyhe széllel még egészen kellemes. Amikor két napig esetleg relatíve jól érezhetem magam, embernek, életképesnek, van lehetőségem akár egy komplett gondolatot végigkövetni az elejétől a végéig, amikor egy többszörösen alárendelt mondatot is meg tudok fejteni, akkor nekem senki se jöjjön azzal, hogy “jön vissza a jó idő,” amikor mindennek iszonyúan vége szakad.

És ha már itt tartunk, ne mondjuk egyébként azt se, nyilvános, hivatalos fórumon ne, hogy ma este végre jön a jó idő, csak azért, mert én személy szerint így gondolom. Nem erről beszélek. (Érdekes egyébként, hogy nem is nagyon szoktam látni lehűlés kapcsán kimondottan pozitív nyelvhasználatot, legfeljebb az enyhül szótő különböző variációit.) De ne mondjuk.

Mert ez rohadtul szubjektív, és mint szociálisan érzékeny létformát, ez engem kimondottan sért.

Apróság? Persze. Gyakorlatilag jelentéktelen. Azon túlmenően, hogy engem, akinek egyébként mindennel baja van, dühít, más bajt nem okoz. Másfelől viszont nagyon is része annak a fajta közbeszédnek, amelyik öntudatlanul is hozzáteszi a bírálatát mindenhez, megmondja, hogy mi helyes és mi nem, mi hasznos és mi nem, ki a jó és ki nem. Annak a fajta közbeszédnek, nyilvános beszédnek, nyilvános állásfoglalásnak, amelyik hierarchiát állít fel a megfelelő és nem megfelelő gondolkodás, vélemények és preferenciák között, amelyik megmondja az emberek egy részének, hogy ők okék, és az emberek egy másik részének, hogy ők meg nem okék.

Olvass tovább:

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.