Itt sok-sok évig állt egy hosszas öninterjú, nem túl frappáns kérdésekkel és mérsékelten eredeti válaszokkal. És az egész csak arra volt jó, hogy nagyon érdektelen formában eláruljak magamról sok fölösleges adatot. Álljon most itt inkább néhány másik, teljesen véletlenszerű, de igaz tény.

• Azt a szakmát tanultam, amit akartam, abban is dolgozom. És még szeretem is.
• Belsőépítészeti érdeklődésem a könyvespolc elhelyezése után sietősen megszűnik.
• Csak a legritkább esetben olvasok el egy könyvet csak egyszer.
• Élvezem a meleget. Meg a hideget is.
• Fejfájós típus vagyok. Kíméljetek meg a hirtelen fényektől és erős illatoktól.
• Gyakran gondolom meg magam fontos kérdésekben, többnyire persze csak azután, hogy döntöttem.
• Ha megkérdezik, hány éves vagyok, mindig utána kell számolnom, mert nem tudom biztosan.
• Ha tehetném, minden beteg, árva és/vagy szegény gyereket és felnőttet segítenék. De a lehetőségeim csak egyet-kettőt engednek.
• Idegen embereknek küldök képeslapokat.
• Írtam már regényeket. Volt köztük olyan, amit be is fejeztem.
• Kényszeres ábécé-rendész vagyok. Azért van ez a lista is ábécérendben.
• Már három könyv megjelent, amit én fordítottam. Elvileg lesz még több is.
• Nem szoktam két egyforma zoknit hordani, de arra ügyelek, hogy egyforma hosszúak legyenek.
• Pocsékul kezelem a határidőket. De csak néha.
• Rendszeresen vitatkozom emberekkel, hogy sport-e a műkorcsolya. Egyébként az.
• Szélsőségesen váltakozó a hangulatom, ami gyakran jár kellemetlen következményekkel.
• Szeretek általános iskolás számtanpéldákat megoldani.
• Több hobbim van, mint amennyi belefér az időmbe.
• Több, mint öt évre visszamenőleg elérhető a blogom. Sokszor engem is meglep, hogy mi van benne.
• Utálok ruhát, cipőt, és kaját vásárolni. Könyvet szeretek.
• Van egy fényképezőgépem, amelyik többet tud, mint én.
• Volt idő, amikor szerettem iskolába járni.