-
-
Én mindig mindennel
egyetértek,
és soha semmivel
sem értek egyet,
mert én önmagammal
is mindig
ellentétes véleményen
vagyok.- Kiss Ottó
-
Mostanában
nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból,
amennyit egy hangya ért belőlem.Mostanában csak remélem,
hogy a világ nem fog
a fejemre taposni.- Kiss Ottó
-
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.- Siv Widerberg
-
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém,
és akiről ők nem is tudnak.- Ingrid Sjöstrand
Beteljesült jóslat
No, maradjunk annyiban, hogy egy falatot se kellett ennem hozzá. Senki sem jelentkezett a sok kajáért, úgyhogy a krumplipürét és a halat megette a kutya, a leves a fagyasztóban landolt, a két tortából az egyik pedig a kukában. A másik még kapott egy kis haladékot. A sonkakrém volt az egyetlen, ami alanyi jogon elfogyott, de ahhoz sincs semmi közöm. Így jártatok.
Fogyókúrázóknak tudok ajánlani egy nagyon cuki kis jószágot. Potom 15-20 óra alatt garantál 3-5 kiló és/vagy a testsúly 8-10%-ának megfelelő súlyveszteséget. A további jó tulajdonsága, hogy az első, igen intenzív szakasz után gyakorlatilag nyugton van, de étvágyad legalább négy napig nincs még utána. Tegnap este ünnepeltem az első elfogyasztott kaját (szerintem egy fél almából készült kompót és három szem háztartási keksz három nap alatt gyakorlatilag megfelel a nullának). Ma ünneplem a másodikat. Most némiképp az ad okot aggodalomra, hogy talán-talán átestem a ló másik oldalára. Eddig input nélkül is bőséges output állt a rendelkezésemre, most ellenben… de ebbe szerintem ennél jobban nem kellene belemennem.
A másik aggasztó fejlemény, hogy holnap elvileg dolgozni kellene mennem. A napot elvileg képes vagyok már ébren kibírni, de például a lépcsőn le- és újra felmenni elég megterhelő, és nem mondhatnám, hogy maratont tudnék már futni, de olyan erőnléti állapotban soha nem is voltam még legjobb tudomásom szerint. De mondjuk az utcánkon feljönni kéne sikerülnie minden nehézség nélkül. Azt hiszem, cicakaját még nem fogok a közeljövőben hazacipelni. Legfeljebb egyesével. (A macskámat se tudom felemelni. Szerencsére az ölembe ugrani magától is tud.) Gyenge vagyok, mint egy körülbelül 10%-os harmat.
De ez nem gátol meg abban, hogy holnap megkíséreljek dolgozni. Ha túlélem, referálok. (És egyébként is csak három napot kell kibírnom: legutóbb szombaton voltam dolgozni, azóta nem, most megyek három napig, aztán egy hétig megint nem. Azért tudok élni, nem? A márciusi fizetésemet meg talán jobb lesz, ha elfelejtem.)
A szerencse a szerencsétlenségben, hogy rám jön egy olyan nadrág, ami már akkor se jött rám, mikor kaptam. Most, hogy túl vagyok rajta (remélem), már annyira nem is bánom. Mérlegünk a költözés óta ugyan nincs, így számszerűen nem tudhatom, de nagyjából abban a súlyban érzem magam, ahol szeretek lenni.
Szívesen referálnék valami sokkal izgalmasabbról, de jelenleg nem történt igazán semmi. Olvastam, de azt se sokat. Van egy novelláskötet, azzal küszködöm. Tíz novella van belőle, abból eddig hármat olvastam: kettőt nem értettem, a harmadikat már olvastam máshol, és abban a másik kötetben ugyanattól a szerzőtől kb. 15 sokkal jobb novella volt.
Hát így. Valakivel nem történt valami sokkal érdekesebb?
85%-on üzemelek
Hát az van, hogy szégyenkezem a hosszú kihagyás miatt, de bizony nagyon méltatlan dolgot tettem: fogtam magam, és megbetegedtem. De úgy tök igazán. Olyan betegállomány és táppénz még dolgozni se megyek sőt még annyi erőm sincs hogy furdaljon a lelkiismeret mértékben. Szóval jó vacak volt. De most már élek. Megmaradok. És írok. :)
Sok izgi dolog, éppen azért, mert nem nagyon csináltam semmit, nincs. Szomorú, de tény. A másik szomorú dolog az, hogy iszonyatosan lemaradtam a fordítással, ami persze megesik ilyen helyzetben, na de mégis. A harmadik rossz dolog, hogy D.B., aki velem persze soha az életben nem jönne el korcsolyázni (az veszélyes sport, mert az ember elesik, és másik emberek levágják az ujjait a korcsolyájukkal), valami amerikai haverjával elment: és bingó, eltörte a csuklóját, a napokban műtik. Király, nem?
A jó dolog viszont az, hogy mikor visszamentem dolgozni mindenki tökre örült nekem, ráadásul még éppen időben érkeztem, hogy elintézhessem a szabadságomat a korcsolya VB-re (amit persze novemberben megbeszéltünk, de hát ez mellékes), és most így minden jó. Kivéve, hogy fel kell zárkóznom a fordítással. De hát majd felzárkózom. Bizony. Hát így. Majd, ha lesz mit mondanom, jelentkezem (de a Pavuk-Hadford korcsolyabotrányt nincs kedvem részletezni, pedig véleményem van.*)
*a szerkesztő jegyzete: Csak éppen ma már éppen fogalmam sincs róla, mi is volt az a bizonyos vélemény. De könnyen lehet, hogy jobb is ez így, nem?
