A fontos dolog
Ez egy blog. Ezért aztán végtelenül szubjektív, valamint arról szól, ahogyan a világ dolgait látom. Éppen aznap. Ebből értelemszerűen következik, hogy az itt olvasottakból messzemenő következtetéseket levonni lehet ugyan, de nem érdemes.
-
Keresgető
-
Én mindig mindennel
egyetértek,
és soha semmivel
sem értek egyet,
mert én önmagammal
is mindig
ellentétes véleményen
vagyok.- Kiss Ottó
Ti mondtátok
- poggi - Három történet
- Luca - Három történet
- Gombos Ildikó - Megvilág
- needmoreram - Folytatásosan
- Zoli - Megvilág
- poggi - Megvilág
- Zoli - Megvilág
- lsblk - Nahát
- poggi - #838
- lsblk - #838
-
Mostanában
nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból,
amennyit egy hangya ért belőlem.Mostanában csak remélem,
hogy a világ nem fog
a fejemre taposni.- Kiss Ottó
Olvasgató
-
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.- Siv Widerberg
Régiségek
- 2020 október (2)
- 2019 július (2)
- 2019 június (1)
- 2019 február (1)
- 2019 január (5)
- 2018 december (1)
- 2018 november (1)
- 2018 október (5)
- 2018 július (1)
- 2018 június (6)
- 2018 február (1)
- 2018 január (1)
- 2017 augusztus (1)
- 2017 június (1)
- 2017 március (2)
- 2017 február (1)
- 2017 január (2)
- 2016 október (1)
- 2016 szeptember (1)
- 2016 augusztus (3)
- 2016 július (3)
- 2016 június (4)
- 2016 május (2)
- 2016 február (2)
- 2016 január (1)
- 2015 május (1)
- 2015 március (8)
- 2015 február (4)
- 2014 április (1)
- 2014 március (3)
- 2014 február (1)
- 2014 január (17)
- 2013 december (9)
- 2013 november (6)
- 2013 október (5)
- 2013 augusztus (3)
- 2013 július (9)
- 2013 június (9)
- 2013 május (2)
- 2013 április (8)
- 2013 március (11)
- 2013 február (7)
- 2013 január (2)
- 2012 december (7)
- 2012 november (10)
- 2012 október (5)
- 2012 szeptember (18)
- 2012 augusztus (14)
- 2012 július (7)
- 2012 június (4)
- 2012 május (14)
- 2012 április (17)
- 2012 március (14)
- 2012 február (11)
- 2012 január (11)
- 2011 december (5)
- 2011 november (1)
- 2011 október (13)
- 2011 szeptember (16)
- 2011 augusztus (6)
- 2011 július (8)
- 2011 június (6)
- 2011 május (4)
- 2011 április (8)
- 2011 március (4)
- 2011 február (1)
- 2010 december (1)
- 2010 november (4)
- 2010 október (13)
- 2010 szeptember (11)
- 2010 augusztus (7)
- 2010 július (8)
- 2010 június (23)
- 2010 május (5)
- 2010 április (12)
- 2010 március (17)
- 2010 február (6)
- 2010 január (4)
- 2009 december (3)
- 2009 november (1)
- 2009 október (1)
- 2009 szeptember (2)
- 2009 augusztus (1)
- 2009 július (7)
- 2009 június (16)
- 2009 május (12)
- 2009 április (10)
- 2009 március (8)
- 2009 február (4)
- 2009 január (7)
- 2008 december (13)
- 2008 november (2)
- 2008 október (11)
- 2008 szeptember (14)
- 2008 augusztus (13)
- 2008 július (11)
- 2008 június (7)
- 2008 május (4)
- 2008 április (7)
- 2008 március (11)
- 2008 február (8)
- 2008 január (9)
- 2007 december (4)
- 2007 november (5)
- 2007 október (19)
- 2007 szeptember (6)
- 2007 augusztus (5)
- 2007 július (5)
- 2007 június (9)
- 2007 május (11)
- 2007 április (9)
- 2007 március (14)
- 2007 február (9)
- 2007 január (19)
- 2006 december (9)
- 2006 november (10)
- 2006 október (10)
- 2006 szeptember (25)
- 2006 augusztus (26)
- 2006 július (35)
- 2006 június (63)
- 2006 május (82)
- 2006 április (80)
- 2006 március (45)
- 2002 december (1)
-
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém,
és akiről ők nem is tudnak.- Ingrid Sjöstrand
Beteljesült jóslat
No, maradjunk annyiban, hogy egy falatot se kellett ennem hozzá. Senki sem jelentkezett a sok kajáért, úgyhogy a krumplipürét és a halat megette a kutya, a leves a fagyasztóban landolt, a két tortából az egyik pedig a kukában. A másik még kapott egy kis haladékot. A sonkakrém volt az egyetlen, ami alanyi jogon elfogyott, de ahhoz sincs semmi közöm. Így jártatok.
Fogyókúrázóknak tudok ajánlani egy nagyon cuki kis jószágot. Potom 15-20 óra alatt garantál 3-5 kiló és/vagy a testsúly 8-10%-ának megfelelő súlyveszteséget. A további jó tulajdonsága, hogy az első, igen intenzív szakasz után gyakorlatilag nyugton van, de étvágyad legalább négy napig nincs még utána. Tegnap este ünnepeltem az első elfogyasztott kaját (szerintem egy fél almából készült kompót és három szem háztartási keksz három nap alatt gyakorlatilag megfelel a nullának). Ma ünneplem a másodikat. Most némiképp az ad okot aggodalomra, hogy talán-talán átestem a ló másik oldalára. Eddig input nélkül is bőséges output állt a rendelkezésemre, most ellenben… de ebbe szerintem ennél jobban nem kellene belemennem.
A másik aggasztó fejlemény, hogy holnap elvileg dolgozni kellene mennem. A napot elvileg képes vagyok már ébren kibírni, de például a lépcsőn le- és újra felmenni elég megterhelő, és nem mondhatnám, hogy maratont tudnék már futni, de olyan erőnléti állapotban soha nem is voltam még legjobb tudomásom szerint. De mondjuk az utcánkon feljönni kéne sikerülnie minden nehézség nélkül. Azt hiszem, cicakaját még nem fogok a közeljövőben hazacipelni. Legfeljebb egyesével. (A macskámat se tudom felemelni. Szerencsére az ölembe ugrani magától is tud.) Gyenge vagyok, mint egy körülbelül 10%-os harmat.
De ez nem gátol meg abban, hogy holnap megkíséreljek dolgozni. Ha túlélem, referálok. (És egyébként is csak három napot kell kibírnom: legutóbb szombaton voltam dolgozni, azóta nem, most megyek három napig, aztán egy hétig megint nem. Azért tudok élni, nem? A márciusi fizetésemet meg talán jobb lesz, ha elfelejtem.)
A szerencse a szerencsétlenségben, hogy rám jön egy olyan nadrág, ami már akkor se jött rám, mikor kaptam. Most, hogy túl vagyok rajta (remélem), már annyira nem is bánom. Mérlegünk a költözés óta ugyan nincs, így számszerűen nem tudhatom, de nagyjából abban a súlyban érzem magam, ahol szeretek lenni.
Szívesen referálnék valami sokkal izgalmasabbról, de jelenleg nem történt igazán semmi. Olvastam, de azt se sokat. Van egy novelláskötet, azzal küszködöm. Tíz novella van belőle, abból eddig hármat olvastam: kettőt nem értettem, a harmadikat már olvastam máshol, és abban a másik kötetben ugyanattól a szerzőtől kb. 15 sokkal jobb novella volt.
Hát így. Valakivel nem történt valami sokkal érdekesebb?
85%-on üzemelek
Hát az van, hogy szégyenkezem a hosszú kihagyás miatt, de bizony nagyon méltatlan dolgot tettem: fogtam magam, és megbetegedtem. De úgy tök igazán. Olyan betegállomány és táppénz még dolgozni se megyek sőt még annyi erőm sincs hogy furdaljon a lelkiismeret mértékben. Szóval jó vacak volt. De most már élek. Megmaradok. És írok. :)
Sok izgi dolog, éppen azért, mert nem nagyon csináltam semmit, nincs. Szomorú, de tény. A másik szomorú dolog az, hogy iszonyatosan lemaradtam a fordítással, ami persze megesik ilyen helyzetben, na de mégis. A harmadik rossz dolog, hogy D.B., aki velem persze soha az életben nem jönne el korcsolyázni (az veszélyes sport, mert az ember elesik, és másik emberek levágják az ujjait a korcsolyájukkal), valami amerikai haverjával elment: és bingó, eltörte a csuklóját, a napokban műtik. Király, nem?
A jó dolog viszont az, hogy mikor visszamentem dolgozni mindenki tökre örült nekem, ráadásul még éppen időben érkeztem, hogy elintézhessem a szabadságomat a korcsolya VB-re (amit persze novemberben megbeszéltünk, de hát ez mellékes), és most így minden jó. Kivéve, hogy fel kell zárkóznom a fordítással. De hát majd felzárkózom. Bizony. Hát így. Majd, ha lesz mit mondanom, jelentkezem (de a Pavuk-Hadford korcsolyabotrányt nincs kedvem részletezni, pedig véleményem van.*)
*a szerkesztő jegyzete: Csak éppen ma már éppen fogalmam sincs róla, mi is volt az a bizonyos vélemény. De könnyen lehet, hogy jobb is ez így, nem?