Jegyzetek a füzetemből

“A fiatalság sokszor hátrányt jelent, olyat, ami ellen semmit, de semmit se lehet tenni. Szerencsére fokozatosan enyhül, sőt, idővel teljesen elmúlik. :)

Sok szempontból, persze jó nekem. Igen, nagyon fiatal vagyok a könyvszakmában (is), túl régre visszamenőleg, bármennyire szeretnék is, nem emlékezhetek. Az irodalmi élet amúgy is, főleg, ami a kortárs részét illeti, egészen új keletű fejlövésem. Annyira új, hogy még abban sem vagyok egészen biztos, hogy maradandó lesz.”

***

“Hiányzik a Cuki. Persze, jó okom volt rá, hogy nem hoztam magammal, nem is egy (súly, méret, biztonság), de most mégis, nagyon jól tudna esni, ha itt ülhetnék vele a szállodában, a szobám közepén, odakinn a szakadó esővel, dörgés-villámlással, itt benn pedig a meggyel, amit eszem, és a Nyúlkutyával, aki számtalan utazás óta mindig hű társam.

Szerintem most igazán jókat tudnánk írni, a Cuki meg én. De mivel a Cuki otthon van, én meg a füzetem meg itt, ezért inkább behajtom az ablakot, kicsukom az összes dörgést és villámlást, és alszom.

Kézzel írni az én koromban nem elég, hogy ciki, de elég fárasztó is.”

***

“Üldögélek egy cukrászdában, amit már tegnap kinéztem magamnak, hogy tudniillik, itt fogok fagylaltozni.

A fagylaltozós terveimben nem szerepelt, hogy 13 fok lesz. A fagylalt így átlényegült forró csokivá, és abból is elég közepes minőségűvé, sajnos. Ráadásul elég volt ránéznem, és elkezdett undokul kibugyogni a pohárból, amiben hozták, és most az asztalt beborítja a száradó, csokoládés massza.

A gyomrom kissé amúgy is különösen viselkedik, reggeli közben is ellentmondásos jelzéseket küldött az agyamnak (kérek még – dehogy kérek, vissza a feladónak – kérek még – vissza a feladónak – stb.)”

***

“Ez egy olyan város, ahol szombat délben megáll az élet, és hétfő reggelig nem indul újra. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem szakadt volna egész éjjel az eső, és nem lenne minden nedves, lenne hova leülnöm. Mivel meglehetősen korán ébredtem, és 9 körül leléptem a szállodából, két órát sétáltam, már borzasztó fáradt vagyok, és még legalább két órát el kell töltenem a vonatindulásig.

Most abba is hagyom. Bántja az orromat a tinta szaga. Nem is tudtam, hogy a tintának van szaga, de úgy tűnik, van. Valami nagyon nem oké az érzékszerveimmel. Hm. :)”

***

“Ülök a vonaton. Késik. Engem nem zavar, de a kocsiban, ahol ülök, többen elégedetlenkednek. Ez se zavar sokáig, mert rövidesen el fogok aludni, azt hiszem.

Arra jöttem rá, hogy van egy olyan hátizsákom, amelyikbe belefért volna a Cuki is, meg a kaja is, nem kellett volna külön zacsiban hozni a szendvicseket. Csak azt annyira kevés ideig hordtam, hogy el is feledkeztem róla.

Meg lehet, hogy az egyik villámzár mentén ki is van szakadva, ebben most nem vagyok biztos.”

*a szerkesztő jegyzete: szerencsére már nem nevezem “Cukinak” a laptopomat. Pedig még mindig cuki, és mégsem. Komoly megkönnyebbülés.

Kategória: Mindennapok | Címke: , , , | Hozzászólás most!