Motiváció

:: 1 perc alatt olvasható ::

Tisztelt Munkáltató!

Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Amennyiben engedélyt adott, kérem tekintse meg a csatolt önéletrajzomat. Köszönöm.

Szívesen megmagyaráznám Önnek, hogy miért volna nagyon hasznos az Ön cége számára, ha engem alkalmazásba venne. Mi sem volna annál nagyszerűbb, mintha rávilágíthatnék, miért szerény személyem a legjobb dolog, ami a Vállalattal történhet.

Sajnálatos módon ezt nem állíthatom, ugyanis magam sem gondolom komolyan, hazudni pedig tudtommal nagyon csúnya dolog.

De engedje meg, hogy egy nagyon is igaz állítást tegyek. Velem nem történhetne igazán jobb dolog, minthogy Ön munkát adjon nekem. Nem fontolná meg, legalább humanitárius indíttatásból?

Alázatos híve,

én

Kategória: Mindennapok | Címke: , | Hozzászólás most!

Rémálom a Haller utcában

:: 2 perc alatt olvasható ::

Nem tudom, hogy amit csinálok időnként a számokkal, azt minek hívják: cseh számok, vagy zsidó számok, vagy melyik. Időnként felcserélem őket, vagy kihagyok egyet-kettőt (mesélhetnék néhány érdekes pénztárzárásról, de nem mesélek). Tudok róla, hogy ilyen hibám van, de ennyire nem szokott elharapózni a helyzet. (Bár miről beszélek, az aláírásomba is bele tudok zavarodni. Pedig nem is írom le az összes betűt, csak az elsőt és az utolsót. De az összeset közé szoktam gondolni!)

Számos kalandom adódott így a héten.

Első kaland: megpróbáltam meghosszabbítani a könyveimet a könyvtárban, és a mai napig nem tudom, hogy a kártyaszámomat nem tudtam-e beírni, vagy a születési dátumomat, de két napig nem jártam sikerrel.

Második kaland: mikor a vállalkozásomat próbáltam szüneteltetni, meg kellett adni a valami azonosítószámot, ami szintén félresiklott, ugyanis kihagytam belőle egy számjegyet. De kellett hozzá egy második szempár is, aki ezt észrevette, mert én akármeddig is néztem, nem ismertem fel a hibát.

Harmadik kaland: a házszámokkal reménytelen vagyok. Jártam már úgy is, hogy mondták nekem szépen, hogy tizenkettő, én meghallgattam, és felírtam, hogy huszonegy. (Vagy fordítva, a mai napig nem tudom, melyik a kettő közül, de most már odatalálok.) Nos, most elolvastam az internetben, hogy a Munkaügyi Központ Haller utcai kirendeltsége (illetékességi köre: Főváros) a Haller u. 9.-es szám alatt található.

Trappoltam is szépen végig a Haller utcán, de a 9.-es szám alatt történetesen rendőrség volt, pedig igazán körbejártam a háztömböt minden irányból. A 19.-ben lakópark volt és üzletek, a 29.-ben pedig kórház. Így aztán elég biztos voltam benne, hogy nem 9-es szám volt.

De nem ám, ugyanis 6. (Ilyet még nem csináltam.) Sebaj, újult erővel beálltam az utcáig kanyargó sorba, ott töltöttem a tűző napon egy, majd a folyosón még fél órát a Haller utcai irodában, büdös, koszos és rosszarcú emberek között. Nem volt éppen rosszabb, mint amilyenre számítottam, csak éppen olyan rossz volt. Másfél óra sorban állás után sikerült találnom egy apró betűs feliratot, hogy a Haller utcai kirendeltségen speciális ügyfélkörrel foglalkoznak, történetesen hajléktalan munkanélküliekkel. Isteni. Ezt nem lehetett volna valami jól látható helyen is feltüntetni? Például az interneten, ahol csak az szerepel, hogy főváros, az nem, hogy fővárosi hajléktalanok?

Nem mondom, hogy életem legrosszabb másfél órája volt, mert nem hiszem, hogy az lett volna. De nem volt kellemes, azt azért merem állítani.

Úgyhogy célba vettem Békásmegyert. Már nagyjából dél volt, és reggel nyolc előtt indultam, tehát ennek a napnak úgyis mindegy volt már. Tudom, hogy nem mondunk olyat egy helyre sem, hogy a világ végén van, mert esetleg azoknak, akik onnan jönnek, én lakom a világ végén, márpedig én nem. Szóval nem a világ végéig, de nagyon sokáig utaztam, míg odaértem.

(Mellesleg a Munkaügyi Központnak még komolyabb problémái vannak a sorszámokkal, mint nekem. Teljesen össze-vissza adják ki őket, és teljesen össze-vissza is szólítanak.)

Elmúlt. Sorban ültem egy darabig, aztán nagyjából kettő perc múlva kidobtak azzal, hogy menjek vissza holnap. És szüntessem meg a vállalkozásomat, vagy nem vesznek nyilvántartásba.

Én úgy tudtam, hogy bejelentési kötelezettségem van, miszerint munkanélküli vagyok, de megmondták, hogy nincs.

Én úgy tudtam, hogy ha nincs munkahelyem, és nincs működő vállalkozásom, akkor munkanélküli vagyok, de megmondták, hogy nem.

Én úgy tudtam, hogy el kell vinnem magammal minden papíromat, amit csak felsoroltak a weboldalon, hogy regisztrálni tudjanak, de megmondták, hogy ma még nem kellett volna, csak holnap.

Nos, most magam se tudom, hogy mi vagyok, sehol sem vagyok nyilvántartva. Csak azt tudom, hogy holnap délelőtt (még csak nem is reggel, hanem már a hőség idején) minden papírommal újra el kell zarándokolnom Békásmegyerre, mégpedig azért, hogy minden adatomat gépre vihessék, majd kapjak egy elutasító végzést.

Kategória: Mindennapok | Címke: , | Hozzászólás most!

Tengerentúli reggel

:: 1 perc alatt olvasható ::

A vállalkozás, mint olyan, fölöttébb fárasztó dolog. Hétfő délelőtt például könyveltem. Helyrepofoztam a pénztárkönyvemet egészen május közepéig, amíg egy olyan helyzethez nem érkeztem, amiről fogalmam sem volt, hogy hogyan könyveljem.

Szintén hétfőn kora délután próbáltam meg – nagyjából egymilliomodik alkalommal megszüntetni a vállalkozói számlámat. Természetesen nem sikerült. Ma reggel mentem vissza, hajnali nyolc körül érkeztem a bankfiókba. Az elmúlt hetek bürokratikus kínlódása után arra számítottam, hogy éppen csak be fogok tudni érni dolgozni fél 10-re. Annál nagyobb volt hát a meglepetésem, hogy 8 óra után tíz perccel már a bankfiók előtt álltam, és a kezemben volt NAGYON sok idő.

Úgyhogy úgy döntöttem, sétálok egyet. Kellemes időjárás volt, hűvös, borult, de napos, és nyárias. Amikor már a Pillangó utca környékén gyalogoltam, keresztül a parkon az Örs vezér tér felé, hirtelenjében olyan London-érzésem támadt. A parkban. Azzal az éggel, azzal a páratartalommal, azokkal a fényekkel. Mintha a Hyde parkban sétáltam volna reggel.

Nagy vágyásom támadt újra Londonba menni. Talán, majd jövőre.

Kategória: Mindennapok | Címke: | Hozzászólás most!