A fontos dolog
Ez egy blog. Ezért aztán végtelenül szubjektív, valamint arról szól, ahogyan a világ dolgait látom. Éppen aznap. Ebből értelemszerűen következik, hogy az itt olvasottakból messzemenő következtetéseket levonni lehet ugyan, de nem érdemes.
-
Keresgető
-
Én mindig mindennel
egyetértek,
és soha semmivel
sem értek egyet,
mert én önmagammal
is mindig
ellentétes véleményen
vagyok.- Kiss Ottó
Ti mondtátok
- poggi - Három történet
- Luca - Három történet
- Gombos Ildikó - Megvilág
- needmoreram - Folytatásosan
- Zoli - Megvilág
- poggi - Megvilág
- Zoli - Megvilág
- lsblk - Nahát
- poggi - #838
- lsblk - #838
-
Mostanában
nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból,
amennyit egy hangya ért belőlem.Mostanában csak remélem,
hogy a világ nem fog
a fejemre taposni.- Kiss Ottó
Olvasgató
-
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.- Siv Widerberg
Régiségek
- 2020 október (2)
- 2019 július (2)
- 2019 június (1)
- 2019 február (1)
- 2019 január (5)
- 2018 december (1)
- 2018 november (1)
- 2018 október (5)
- 2018 július (1)
- 2018 június (6)
- 2018 február (1)
- 2018 január (1)
- 2017 augusztus (1)
- 2017 június (1)
- 2017 március (2)
- 2017 február (1)
- 2017 január (2)
- 2016 október (1)
- 2016 szeptember (1)
- 2016 augusztus (3)
- 2016 július (3)
- 2016 június (4)
- 2016 május (2)
- 2016 február (2)
- 2016 január (1)
- 2015 május (1)
- 2015 március (8)
- 2015 február (4)
- 2014 április (1)
- 2014 március (3)
- 2014 február (1)
- 2014 január (17)
- 2013 december (9)
- 2013 november (6)
- 2013 október (5)
- 2013 augusztus (3)
- 2013 július (9)
- 2013 június (9)
- 2013 május (2)
- 2013 április (8)
- 2013 március (11)
- 2013 február (7)
- 2013 január (2)
- 2012 december (7)
- 2012 november (10)
- 2012 október (5)
- 2012 szeptember (18)
- 2012 augusztus (14)
- 2012 július (7)
- 2012 június (4)
- 2012 május (14)
- 2012 április (17)
- 2012 március (14)
- 2012 február (11)
- 2012 január (11)
- 2011 december (5)
- 2011 november (1)
- 2011 október (13)
- 2011 szeptember (16)
- 2011 augusztus (6)
- 2011 július (8)
- 2011 június (6)
- 2011 május (4)
- 2011 április (8)
- 2011 március (4)
- 2011 február (1)
- 2010 december (1)
- 2010 november (4)
- 2010 október (13)
- 2010 szeptember (11)
- 2010 augusztus (7)
- 2010 július (8)
- 2010 június (23)
- 2010 május (5)
- 2010 április (12)
- 2010 március (17)
- 2010 február (6)
- 2010 január (4)
- 2009 december (3)
- 2009 november (1)
- 2009 október (1)
- 2009 szeptember (2)
- 2009 augusztus (1)
- 2009 július (7)
- 2009 június (16)
- 2009 május (12)
- 2009 április (10)
- 2009 március (8)
- 2009 február (4)
- 2009 január (7)
- 2008 december (13)
- 2008 november (2)
- 2008 október (11)
- 2008 szeptember (14)
- 2008 augusztus (13)
- 2008 július (11)
- 2008 június (7)
- 2008 május (4)
- 2008 április (7)
- 2008 március (11)
- 2008 február (8)
- 2008 január (9)
- 2007 december (4)
- 2007 november (5)
- 2007 október (19)
- 2007 szeptember (6)
- 2007 augusztus (5)
- 2007 július (5)
- 2007 június (9)
- 2007 május (11)
- 2007 április (9)
- 2007 március (14)
- 2007 február (9)
- 2007 január (19)
- 2006 december (9)
- 2006 november (10)
- 2006 október (10)
- 2006 szeptember (25)
- 2006 augusztus (26)
- 2006 július (35)
- 2006 június (63)
- 2006 május (82)
- 2006 április (80)
- 2006 március (45)
- 2002 december (1)
-
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém,
és akiről ők nem is tudnak.- Ingrid Sjöstrand
Lakberendezek
Gondoltam egyet, és áthoztam egy polcot a bátyám szobájából. (D.B., Tőled ezúton is elnézést kérek, nem mintha olyan gyakran használnád a szobádat.) A kérdéses polc megboldogult első életében lemezeket tárolt, tizennégy apró dobozra van osztva, melyek mindegyikébe nyugalmi állapotban, azt tippelem, tíz, esetleg tizenegy sztenderd tokos CD fér.
Én azonban teljesen mást tárolok benne, már csak azért is, mert bár vannak zenei CD-im, nincs a szobámban lejátszó. Jó helyen vannak azok a lemezek odalenn a földszinten, ugyanabban a dobozban, amelyikben költöztettem őket másfél évvel ezelőtt.
Be kellett viszont látnom a lakberendezési elképzelésem csődjét, miszerint nem tartok mütyüröket. Mütyürökre, sajnos, szükség van. Természetesen nem a kétcentis ajándéktárgyakra gondolok, amikre valóban nincs szükségem, hanem olyasmikre, mint a fényképezőgépem, az e-bookom, a térképeim, a fordításhoz használt szótáraim és szakkönyveim, a tál vadgesztenye, amit az ősszel gyűjtöttem a Városház téren az SzTK melletti játszótéren, a könyvjelzőim (komoly mennyiség áll rendelkezésemre) mindenféle borítékok és levelek, a Bűvös Kockám, az egy-egy szerény doboz írható CD és DVD, amit birtoklok, könyvtári könyvek, szemüvegtokok… szóval csupa olyan tárgy, aminek sajnos a kezem ügyében kell lennie, de utálom, hogy foglalják a helyet.
Úgyhogy áthoztam a polcot, és belaktam, még két rekeszt üresen is hagytam (bár terveim vannak velük), és most van hely az asztalomon, és ettől jól érzem magam.
A következő lépés az íróasztalfiókom kiürítése lesz, aztán a fiókos szekrény következik. Egy-egy ilyen rituális átrendezés után tisztának érzem magam, és rendezettnek.
Cica!
Elhoztam a macskámat. Jó vacak utazás volt, végigvinnyogta az egész másfél órát, a villamost, a metrót, mindkét buszt. A buszmegállóban és a második buszon nagyon sokan jó alaposan megcsodálták, és beszélgetni kívántak. Nem lehet úgy utazni macskával, hogy ne akarjanak az emberek beszélgetni velem.
De most jó. Úgy látom, Pirosnak is tetszik, fel-alá trappol, mindent megnéz, körbeszaglászik. Dorombol. A csigalépcső okozott egy kis nehézséget, de úgy látom, menni fog az is. Minden lépésnél kopognak a karmai a padlón. Vicces.
Beállították a szekrényemet is, ami ruhám itt van, azt már beleadagoltam. Ami nincs itt, az nem tudom, mikor fog idekerülni, mert a hátralevő négy napban végig dolgozom. Majd valami lesz.
A gépemet még mindig nem raktam össze. Jobb ez így. Nem sürgős. Most aludnom kell, és semmi mást. Ez a legfontosabb. És olyan jól alszom! Magam se hiszem, de talán jó, mágneses erővonalaktól mentes helyre került az ágyam, vagy nem tudom. Jó itt.
Majd karácsony után, vagy talán januárban, amikor hirtelen fogalmam se lesz róla, hogy mihez kezdjek a sok időmmel, akkor majd berendezkedem. Addig pedig ahogy alakul.
Véreskezű náciként, diktatórikus megoldásokkal selejtezek a könyveim és a ruháim között. Ami rossz állapotban van, vagy kinőttem, az nem kell. Amit nem szeretek, annak is mennie kell. Semmi olyasmivel nem vagyok hajlandó körülvenni magam, amit nem szeretek.
Amit pedig szeretek, az legyen csak körülöttem.
A macskámat például szeretem. Ezért kellett már ma elhoznom, nekem. És ezért nem vártam meg, hogy majd holnap elhozzák az ősök. Én is alig tudtam rávenni, hogy bemenjen a dobozába, nemhogy ők megoldják…
Már az is eszembe jutott, hogy talán azért volt olyan rémes a régi hely, azért voltunk ott olyan boldogtalanok, azért nem működött, mert csupa negatív dolog vett bennünket körül, apám és D.B. holmijai, holott ők nem élnek velünk, az iskolai tankönyveim ezer évre visszamenőleg, nem sikerült tervek és félresikerült kezdeményezések nyomai. Számtalan nehezék, teher, és rossz góc, amiket most nem hozunk magunkkal.
Ettől alszom jól. Ettől jó az üres szoba.
Persze azért napról napra egyre jobban belakom. Ma már szekrényem is van. És minden este felhozok egyet az elefántok közül. Már négyen vannak; a papírmasé elefánt volt az első, a motoros a második. Tegnap este egy apróságot hoztam fel, kék kendő van a nyakába kötve, de nem tudom, honnan van. Ma a Görögországban szerzett, repülőtéri, vámmentes Elefantaki költözött fel.
Előbb-utóbb majd elkészül minden.