A fontos dolog
Ez egy blog. Ezért aztán végtelenül szubjektív, valamint arról szól, ahogyan a világ dolgait látom. Éppen aznap. Ebből értelemszerűen következik, hogy az itt olvasottakból messzemenő következtetéseket levonni lehet ugyan, de nem érdemes.
-
Keresgető
-
Én mindig mindennel
egyetértek,
és soha semmivel
sem értek egyet,
mert én önmagammal
is mindig
ellentétes véleményen
vagyok.- Kiss Ottó
Ti mondtátok
- poggi - Három történet
- Luca - Három történet
- Gombos Ildikó - Megvilág
- needmoreram - Folytatásosan
- Zoli - Megvilág
- poggi - Megvilág
- Zoli - Megvilág
- lsblk - Nahát
- poggi - #838
- lsblk - #838
-
Mostanában
nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból,
amennyit egy hangya ért belőlem.Mostanában csak remélem,
hogy a világ nem fog
a fejemre taposni.- Kiss Ottó
Olvasgató
-
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.- Siv Widerberg
Régiségek
- 2020 október (2)
- 2019 július (2)
- 2019 június (1)
- 2019 február (1)
- 2019 január (5)
- 2018 december (1)
- 2018 november (1)
- 2018 október (5)
- 2018 július (1)
- 2018 június (6)
- 2018 február (1)
- 2018 január (1)
- 2017 augusztus (1)
- 2017 június (1)
- 2017 március (2)
- 2017 február (1)
- 2017 január (2)
- 2016 október (1)
- 2016 szeptember (1)
- 2016 augusztus (3)
- 2016 július (3)
- 2016 június (4)
- 2016 május (2)
- 2016 február (2)
- 2016 január (1)
- 2015 május (1)
- 2015 március (8)
- 2015 február (4)
- 2014 április (1)
- 2014 március (3)
- 2014 február (1)
- 2014 január (17)
- 2013 december (9)
- 2013 november (6)
- 2013 október (5)
- 2013 augusztus (3)
- 2013 július (9)
- 2013 június (9)
- 2013 május (2)
- 2013 április (8)
- 2013 március (11)
- 2013 február (7)
- 2013 január (2)
- 2012 december (7)
- 2012 november (10)
- 2012 október (5)
- 2012 szeptember (18)
- 2012 augusztus (14)
- 2012 július (7)
- 2012 június (4)
- 2012 május (14)
- 2012 április (17)
- 2012 március (14)
- 2012 február (11)
- 2012 január (11)
- 2011 december (5)
- 2011 november (1)
- 2011 október (13)
- 2011 szeptember (16)
- 2011 augusztus (6)
- 2011 július (8)
- 2011 június (6)
- 2011 május (4)
- 2011 április (8)
- 2011 március (4)
- 2011 február (1)
- 2010 december (1)
- 2010 november (4)
- 2010 október (13)
- 2010 szeptember (11)
- 2010 augusztus (7)
- 2010 július (8)
- 2010 június (23)
- 2010 május (5)
- 2010 április (12)
- 2010 március (17)
- 2010 február (6)
- 2010 január (4)
- 2009 december (3)
- 2009 november (1)
- 2009 október (1)
- 2009 szeptember (2)
- 2009 augusztus (1)
- 2009 július (7)
- 2009 június (16)
- 2009 május (12)
- 2009 április (10)
- 2009 március (8)
- 2009 február (4)
- 2009 január (7)
- 2008 december (13)
- 2008 november (2)
- 2008 október (11)
- 2008 szeptember (14)
- 2008 augusztus (13)
- 2008 július (11)
- 2008 június (7)
- 2008 május (4)
- 2008 április (7)
- 2008 március (11)
- 2008 február (8)
- 2008 január (9)
- 2007 december (4)
- 2007 november (5)
- 2007 október (19)
- 2007 szeptember (6)
- 2007 augusztus (5)
- 2007 július (5)
- 2007 június (9)
- 2007 május (11)
- 2007 április (9)
- 2007 március (14)
- 2007 február (9)
- 2007 január (19)
- 2006 december (9)
- 2006 november (10)
- 2006 október (10)
- 2006 szeptember (25)
- 2006 augusztus (26)
- 2006 július (35)
- 2006 június (63)
- 2006 május (82)
- 2006 április (80)
- 2006 március (45)
- 2002 december (1)
-
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém,
és akiről ők nem is tudnak.- Ingrid Sjöstrand
Elmebaj
A fürdőszobában a mai napon 38 fokot mértem. A szobámban ehhez képest csupán fagypont fölötti 33 fokos hűvös van. A konyhában konstans 29 és fél, ott viszont nem tudok dolgozni, legfeljebb előre megrágni a szöveget (azaz szótárazni és most éppen a baseball magyar terminológiáját kutatni, de mi ez nekem az eddigi más bizarr témák után?)
Mindazonáltal nem célom hőmérsékleti kimutatásokat közölni. Egyszerűen csak fontosnak találtam jelezni, hogy ez az a hőmérséklet, amikor már elkezdenek hibásan funkcionálni a rutinszerű készségek is. Azok a mozdulatok, amik többnyire mennek maguktól is – kulcs kiszedése a zárból, laptop eltétele a helyére, mobiltelefon billentyűzárának feloldása, a konyhában a különböző dolgok megfelelő szekrényből történő elővétele – nem sikerülnek azonnal, vagy akár fel se tűnik, hogy nem sikerülnek, csak akkor, mikor keresni kezdeném a tárgyakat a helyükön, és nincsenek ott.
Továbbá ma volt a napja annak is, hogy a családunk egy újabb ventilátorral gazdagodott, mert némiképp tarthatatlannak bizonyult az állapot, hogy folyamatosan egymás szobájából lopkodtuk el az egyetlen közös példányt. Kicsit olyan a szituáció, mint amikor csak egy internet-hozzáférésünk volt, és lökdöstük el egymást a számítógéptől.
Egysíkú
Nincs nagy kedvem a melegről írni, mert, köztünk legyen szólva, nem valami érdekes téma.
Csakhogy a fordításról sincs nagy kedvem írni, mert, köztünk legyen szólva, az azért elég érdekes, de a folyamata leginkább csak nekem, a könyv meg majd csak hónapok múlva jelenik meg.
Mást meg nem nagyon csinálok, csak olyasmit, ami még ennyire sem publikus, pedig az – akárki között legyen is szólva – nagyon is érdekes.
Hát, ez van.
Irgalmatlan
Ebben a melegben még gondolkozni sem bírok.
Nemhogy írni. Főleg, hogy még a csuklóm is bedagad ilyenkor. Se egeret fogni, se billentyűt püfölni nem megy valami könnyen.
Arról meg jobb nem is beszélni, hogy hogyan lehet ilyenkor téli, zimankós, hóeséses, fogvacogós könyvön dolgozni.
Meleg, meleg, meleg, meleg, meleg. Még a bokámon is izzadság csorog. Meglehetősen bizarr.
Háromnegyed tíz van, és most kezdett csak odakinnről pár fokkal hűvösebb levegő bejönni, mint amilyen idebenn van. Ki is nyitottam az ablakot ütközésig, és várom, hogy jó legyen. Meg rásegítek a ventilátorral.
Az a baj, hogy az elviselhető hőmérsékletű órák száma meglehetősen alacsony egy nap, és mind az alvásra, mind az érdemi munkára csak ez a kevés alkalmas.
Meleg van
Lakótárs ide vagy oda, kilóg a nyelvem.
Mondhatnám, hogy nem csináltam ma semmit, de ez nem volna igaz. Hogy nem csináltam ma semmi érdekeset, az se volna igaz. De csak nem állok neki mesélni arról, hogy szőnyeget mostam, piacon, könyvtárban és Tescóban voltam, és majdnem sütöttem csokis sütit, csak aztán inkább mégsem, mert nagyon meleg volt.
Na ugye.
De azt mondják, holnapra jön a hidegfront. Akár 3 fokkal is hidegebb lehet.
Mint a moziban
Szeretem a meleget. A hideget is egyébként. A meleget nyáron, a hideget télen. Csak azt nem szeretem, mikor kint 38 fok van, bent meg 18-at csinálnak. Egyrészt az hideg, másrészt van az a furcsa szokásom, hogy nem szeretek tüdőgyulladást kapni. Télen se szeretem, mikor harminc fokra fűtenek.
De ez mindegy is. Beköszöntött az az igazi dögmeleg, amitől már mindenki sóhajtozik, hogy szörnyűséges, bezzeg a régi nyarak még nem ilyenek voltak (ha húsz éve ezt hallgatom, akkor nem lehet, hogy már húsz éve ilyenek a nyarak?) és hogy hőségriadó és életveszély.
Bár szeretem a meleget, és elég jól is viselem, azért olyan nagyon nem kívánkoztam elmenni itthonról. Van egy nagyon kellemes lakótársam, ugyan nevet még nem kapott. Magas, vékony, jóképű és nagyon kellemes társaság. Egy ventillátor. De kaptam egy telefont, és tulajdonképp nem volt ellenemre a (meg)hívás, meg késő délutánra volt programom benn a városban, hát nekiindultam.
Csak előbb fel kellett öltözni. Bár itthon teljesen helyénvaló hiányos öltözetben flangálni, az utcán ez állítólag nem illendő. Így aztán kirámoltam a komplett ruhásszekrényemet, és felpróbáltam bármit, ami azzal kecsegtetett, hogy nem fogok megdögleni benne, aztán kimentem a teraszra tesztelni az eredményt, és mindannyiszor egyre dühösebben jöttem be még nyáriasabb ruhákat keresni.
Tanulság? Nincs. Végül sikerrel jártam, ugyanis még megvagyok. És a sok öltözködés közben a hűtőben jól összekeveredett a limonádém.