A fontos dolog
Ez egy blog. Ezért aztán végtelenül szubjektív, valamint arról szól, ahogyan a világ dolgait látom. Éppen aznap. Ebből értelemszerűen következik, hogy az itt olvasottakból messzemenő következtetéseket levonni lehet ugyan, de nem érdemes.
-
Keresgető
-
Én mindig mindennel
egyetértek,
és soha semmivel
sem értek egyet,
mert én önmagammal
is mindig
ellentétes véleményen
vagyok.- Kiss Ottó
Ti mondtátok
- poggi - Három történet
- Luca - Három történet
- Gombos Ildikó - Megvilág
- needmoreram - Folytatásosan
- Zoli - Megvilág
- poggi - Megvilág
- Zoli - Megvilág
- lsblk - Nahát
- poggi - #838
- lsblk - #838
-
Mostanában
nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból,
amennyit egy hangya ért belőlem.Mostanában csak remélem,
hogy a világ nem fog
a fejemre taposni.- Kiss Ottó
Olvasgató
-
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.- Siv Widerberg
Régiségek
- 2020 október (2)
- 2019 július (2)
- 2019 június (1)
- 2019 február (1)
- 2019 január (5)
- 2018 december (1)
- 2018 november (1)
- 2018 október (5)
- 2018 július (1)
- 2018 június (6)
- 2018 február (1)
- 2018 január (1)
- 2017 augusztus (1)
- 2017 június (1)
- 2017 március (2)
- 2017 február (1)
- 2017 január (2)
- 2016 október (1)
- 2016 szeptember (1)
- 2016 augusztus (3)
- 2016 július (3)
- 2016 június (4)
- 2016 május (2)
- 2016 február (2)
- 2016 január (1)
- 2015 május (1)
- 2015 március (8)
- 2015 február (4)
- 2014 április (1)
- 2014 március (3)
- 2014 február (1)
- 2014 január (17)
- 2013 december (9)
- 2013 november (6)
- 2013 október (5)
- 2013 augusztus (3)
- 2013 július (9)
- 2013 június (9)
- 2013 május (2)
- 2013 április (8)
- 2013 március (11)
- 2013 február (7)
- 2013 január (2)
- 2012 december (7)
- 2012 november (10)
- 2012 október (5)
- 2012 szeptember (18)
- 2012 augusztus (14)
- 2012 július (7)
- 2012 június (4)
- 2012 május (14)
- 2012 április (17)
- 2012 március (14)
- 2012 február (11)
- 2012 január (11)
- 2011 december (5)
- 2011 november (1)
- 2011 október (13)
- 2011 szeptember (16)
- 2011 augusztus (6)
- 2011 július (8)
- 2011 június (6)
- 2011 május (4)
- 2011 április (8)
- 2011 március (4)
- 2011 február (1)
- 2010 december (1)
- 2010 november (4)
- 2010 október (13)
- 2010 szeptember (11)
- 2010 augusztus (7)
- 2010 július (8)
- 2010 június (23)
- 2010 május (5)
- 2010 április (12)
- 2010 március (17)
- 2010 február (6)
- 2010 január (4)
- 2009 december (3)
- 2009 november (1)
- 2009 október (1)
- 2009 szeptember (2)
- 2009 augusztus (1)
- 2009 július (7)
- 2009 június (16)
- 2009 május (12)
- 2009 április (10)
- 2009 március (8)
- 2009 február (4)
- 2009 január (7)
- 2008 december (13)
- 2008 november (2)
- 2008 október (11)
- 2008 szeptember (14)
- 2008 augusztus (13)
- 2008 július (11)
- 2008 június (7)
- 2008 május (4)
- 2008 április (7)
- 2008 március (11)
- 2008 február (8)
- 2008 január (9)
- 2007 december (4)
- 2007 november (5)
- 2007 október (19)
- 2007 szeptember (6)
- 2007 augusztus (5)
- 2007 július (5)
- 2007 június (9)
- 2007 május (11)
- 2007 április (9)
- 2007 március (14)
- 2007 február (9)
- 2007 január (19)
- 2006 december (9)
- 2006 november (10)
- 2006 október (10)
- 2006 szeptember (25)
- 2006 augusztus (26)
- 2006 július (35)
- 2006 június (63)
- 2006 május (82)
- 2006 április (80)
- 2006 március (45)
- 2002 december (1)
-
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém,
és akiről ők nem is tudnak.- Ingrid Sjöstrand
Piacképes
Láttam a Tescoból kifelé jövet egy falragaszt azon a folyosón, amelyiken a buszmegállóba kell menni. Azt írja nagy, színes, ordító betűkkel, hogy “Piacképes szakmát szeretnél?” Ezen aztán úgy elgondolkodtam, hogy nem is szálltam buszra, hanem gyalogoltam hazáig. És mire hazaértem, megtaláltam a válaszomat.
Nem, nem szeretnék egy új, piacképes szakmát. Azt szeretném, ha az én meglevő szakmám lenne piacképes. A kettő közel sem jelenti ugyanazt, és nem felcserélhető. Ha nem lesz a létező érdeklődési körömben a létező szakmám piacképes, akkor lehet, hogy piacképtelenül fogok élni.
Meg is mondom, miért. Ha csak “egy” állást szeretnék, hogy valami legyen, akkor kiköthetnék mindenféle helyeken, azt hiszem, lehetnék pénztáros, telemarketinges, meg sok más gusztustalanság. Csakhogy én egy olyan állást szeretnék, ami jó nekem. Nem sok értelme lett volna különben otthagyni az előzőt, azért, hogy másutt lehessek inkább boldogtalan.
Az első válaszok
Az egyik azt mondja, “helyes, úgy is mondhatnám, szemtelen”, a másik azt írja, “rokonszenves és céltudatos”. Akkor vajon hol az igazság? Nem mondom, mind a kettő pozitív a maga módján, főleg abban a kontextusban, amelyben előkerült, de mégsem fedi egymást egészen a két kifejezés jelentéstartománya.
Az első levelek
Miután hat hetet ültem az üres Word előtt, megelégeltem magamat, a töketlenkedést, az ostobaságomat, meg ezt az egészet. Bár az elégedetlenség már hamarabb is jött, de most érte el azt a pontot, hogy besokalltam magamtól.
Miután hat hetet töltöttem azzal, hogy siránkoztam, vajon hogyan is kell önéletrajzot írni, és hogyan kell kísérőlevelet írni (és elolvastam az Interneten fellelhető minden tanítást róla), akcióba léptem.
Elsőként eldöntöttem, hogy nem vagyok hajlandó megfogadni ezeket az idióta tanácsokat. Miszerint az önéletrajznak nem az a célja, hogy bemutasson az eljövendő munkáltatómnak, hanem hogy szerezzen nekem egy interjút, jó marketinganyagként eladjon engem neki. És azt az ötletet is kivágtam a kukába, hogy mindenféle sablonfrázisokkal operáljak, és leírjam, hogy kiváló kommunikációs készségem van (mikor nincs), hogy remek csapatjátékos vagyok (holott utálom az embereket), és csak akkor írom le, hogy milyen mélységesen motivált vagyok, ha tényleg.
Szóval tudtam, hogy favágó módon fogok hozzákezdeni ehhez az egész állásvadászathoz. Tudtam, hogy mit akarok a levelemtől: leginkább azt, hogy legyen olyan, mint én. Legyen őszinte, legyen tudatos, és szerezze meg nekem az állást, amit akarok. Igen ám, de hogyan? Ezen a feladványon ültem nemcsak az elmúlt hat hétben, hanem már előtte is egy ideje.
Tegnap késő este aztán új erőt éreztem magamban, nekiültem, és megírtam két óra alatt azt a levelet, amit másfél hónap alatt nem voltam képes. Ma reggel átnéztem, kinyomtattam tucatnyi példányban, és elbaktattam velük a postára. A többi már nem rajtam múlik.
Valaki mondja meg
Közel egy hónapja nem sütöttem semmit. Nem tudom, pontosan mióta, mert nem szoktam feljegyezni. Akárhogy is, tök régen nem.
A szobámban sem takarítottam már egy ideje – talán éppen olyan régen -, és elkezdtek felgyűlni a porcicusok.
Ma felsöpörtem, kiporszívóztam, és egy adag muffin várja jobb sorsát a sütőben.
A kérdés az, hogy ilyenkor éppen próbálok-e visszarázódni a normális kerékvágásba, vagy pótcselekvéseket végzek, hogy ne kelljen munkát keresnem?
(Találni szeretnék ugyanis, nem keresni. Ami elég hülye dolog, mert nem így megy. Csak valami blokkolja nálam a motivációs levél megírásának képességét. Azt tudom, hogy minek kellene benne lennie, és azt is, hogy milyen hatást kellene kiváltania. Csak azt nem tudom, hogyan írjak olyat, ami ezeket a dolgokat tudja. Talán egyik este, mikor nagyon fáradt leszek, leírok mindent, ami csak eszembe jut, aztán nappal összeszedem belőle a használható részeket. Mégis könnyebb egy meglevő szöveget gondozni, mint a semmilyen fölött görcsölni.)
Motiváció
Tisztelt Munkáltató!
Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Amennyiben engedélyt adott, kérem tekintse meg a csatolt önéletrajzomat. Köszönöm.
Szívesen megmagyaráznám Önnek, hogy miért volna nagyon hasznos az Ön cége számára, ha engem alkalmazásba venne. Mi sem volna annál nagyszerűbb, mintha rávilágíthatnék, miért szerény személyem a legjobb dolog, ami a Vállalattal történhet.
Sajnálatos módon ezt nem állíthatom, ugyanis magam sem gondolom komolyan, hazudni pedig tudtommal nagyon csúnya dolog.
De engedje meg, hogy egy nagyon is igaz állítást tegyek. Velem nem történhetne igazán jobb dolog, minthogy Ön munkát adjon nekem. Nem fontolná meg, legalább humanitárius indíttatásból?
Alázatos híve,
én