A fontos dolog
Ez egy blog. Ezért aztán végtelenül szubjektív, valamint arról szól, ahogyan a világ dolgait látom. Éppen aznap. Ebből értelemszerűen következik, hogy az itt olvasottakból messzemenő következtetéseket levonni lehet ugyan, de nem érdemes.
-
Keresgető
-
Én mindig mindennel
egyetértek,
és soha semmivel
sem értek egyet,
mert én önmagammal
is mindig
ellentétes véleményen
vagyok.- Kiss Ottó
Ti mondtátok
- poggi - Három történet
- Luca - Három történet
- Gombos Ildikó - Megvilág
- needmoreram - Folytatásosan
- Zoli - Megvilág
- poggi - Megvilág
- Zoli - Megvilág
- lsblk - Nahát
- poggi - #838
- lsblk - #838
-
Mostanában
nagyon buta lettem.
Körülbelül annyit értek a világból,
amennyit egy hangya ért belőlem.Mostanában csak remélem,
hogy a világ nem fog
a fejemre taposni.- Kiss Ottó
Olvasgató
-
Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.- Siv Widerberg
Régiségek
- 2020 október (2)
- 2019 július (2)
- 2019 június (1)
- 2019 február (1)
- 2019 január (5)
- 2018 december (1)
- 2018 november (1)
- 2018 október (5)
- 2018 július (1)
- 2018 június (6)
- 2018 február (1)
- 2018 január (1)
- 2017 augusztus (1)
- 2017 június (1)
- 2017 március (2)
- 2017 február (1)
- 2017 január (2)
- 2016 október (1)
- 2016 szeptember (1)
- 2016 augusztus (3)
- 2016 július (3)
- 2016 június (4)
- 2016 május (2)
- 2016 február (2)
- 2016 január (1)
- 2015 május (1)
- 2015 március (8)
- 2015 február (4)
- 2014 április (1)
- 2014 március (3)
- 2014 február (1)
- 2014 január (17)
- 2013 december (9)
- 2013 november (6)
- 2013 október (5)
- 2013 augusztus (3)
- 2013 július (9)
- 2013 június (9)
- 2013 május (2)
- 2013 április (8)
- 2013 március (11)
- 2013 február (7)
- 2013 január (2)
- 2012 december (7)
- 2012 november (10)
- 2012 október (5)
- 2012 szeptember (18)
- 2012 augusztus (14)
- 2012 július (7)
- 2012 június (4)
- 2012 május (14)
- 2012 április (17)
- 2012 március (14)
- 2012 február (11)
- 2012 január (11)
- 2011 december (5)
- 2011 november (1)
- 2011 október (13)
- 2011 szeptember (16)
- 2011 augusztus (6)
- 2011 július (8)
- 2011 június (6)
- 2011 május (4)
- 2011 április (8)
- 2011 március (4)
- 2011 február (1)
- 2010 december (1)
- 2010 november (4)
- 2010 október (13)
- 2010 szeptember (11)
- 2010 augusztus (7)
- 2010 július (8)
- 2010 június (23)
- 2010 május (5)
- 2010 április (12)
- 2010 március (17)
- 2010 február (6)
- 2010 január (4)
- 2009 december (3)
- 2009 november (1)
- 2009 október (1)
- 2009 szeptember (2)
- 2009 augusztus (1)
- 2009 július (7)
- 2009 június (16)
- 2009 május (12)
- 2009 április (10)
- 2009 március (8)
- 2009 február (4)
- 2009 január (7)
- 2008 december (13)
- 2008 november (2)
- 2008 október (11)
- 2008 szeptember (14)
- 2008 augusztus (13)
- 2008 július (11)
- 2008 június (7)
- 2008 május (4)
- 2008 április (7)
- 2008 március (11)
- 2008 február (8)
- 2008 január (9)
- 2007 december (4)
- 2007 november (5)
- 2007 október (19)
- 2007 szeptember (6)
- 2007 augusztus (5)
- 2007 július (5)
- 2007 június (9)
- 2007 május (11)
- 2007 április (9)
- 2007 március (14)
- 2007 február (9)
- 2007 január (19)
- 2006 december (9)
- 2006 november (10)
- 2006 október (10)
- 2006 szeptember (25)
- 2006 augusztus (26)
- 2006 július (35)
- 2006 június (63)
- 2006 május (82)
- 2006 április (80)
- 2006 március (45)
- 2002 december (1)
-
Van egy klubunk,
Sten meg én vagyunk a klub,
de kettőhöz tartozni nem elég.
Néha levelet írok magamnak,
egy régi bélyeget ragasztok rá,
és bedobom a levélszekrényünkbe,
hogy a többiek azt higgyék,
van valakim, aki csak az enyém,
és akiről ők nem is tudnak.- Ingrid Sjöstrand
Hadüzenet
Kedves négynél több és kettőnél kevesebb lábú állatok!
A helyzet a következő: amíg odakinn vagyunk, létezhetünk békésen egymás mellett. Ti nem bántotok engem, én sem bántlak benneteket – mindenki jól jár. Na persze amelyik belémdöfi a fullánkját, az jobb, ha készül a halálra (“hello, my name is poggi, you bit me, prepare to die!”) de amíg ezt nem teszi – felőlem élhet.
De amint beteszitek lábatokat (lábatlanok esetében… valamelyik testrészeteket) a lakásba, azt hadüzenetnek tekintem. Vagy kimentek nagyon gyorsan ott, ahol bejöttetek (ajtó, ablak, valami rejtett rés, amiről nem is szeretném tudni, hogy létezik, stb.), vagy háború lesz.
És ha háború lesz, az komoly dolog: nem riadok vissza a vegyi fegyverek bevetésétől és a fizikai erőszaktól sem. Lehet, hogy többen vagytok, de én vagyok az erősebb, és nekem jobb a logisztikai ellátottságom is. Röviden szólva, esélyetek sincs, ezért is ajánlom fel a békés visszavonulás lehetőségét.
Megértő figyelmeteket ezúton is köszönöm.
Mosquitoes suck. Oh, wait a minute…
Leírnám magyarul is, de úgy nem olyan vicces. Akárhogy is, ma tetőzik a Duna elvileg, és mikor elkezd visszamenni a helyére, és a parton hagyja az iszapos trutymós mocsarat, ami telis-tele van szúnyoglárvákkal, amikből rövidesen invázió alakul majd ki.
Preventív eljárásként szúnyoghálót szereltem az ablakokra. A sarkamra álltam, és azt mondtam, a helyzet nem tűr halasztást. A szomszéd szobában egyszerű volt a helyzet, egyszerűen kivittem egy széket az erkélyre. Nálam viszont… nos, maradjuk annyiban, hogy radiátorba akasztott lábbal lógtam kifelé az ablakon másfél emelet magasságban. Nagy élmény volt.
Sebaj, túléltük. Ezt nektek, húnyoszok.
Szúnyog-axióma
A szúnyogot megeszi a béka. A békát megeszi a gólya. A gólya hozza a kisbabát. A túlnépesedés lassan végzetes méreteket ölt. A megoldás evidens, nem?
Küzdelem a hiábavalóval
Feladtam a harcot… illetőleg, leginkább felvettem a harcot (és az ellenállást adtam fel) a természet erőivel szemben. Igazából megpróbáltam annyira türelmesen és toleránsan állni hozzájuk, amennyire az csak emberileg lehetséges.
Megértem, hogy levonult az árvíz, és nálunk, a holtág környékén igen sok mocsaras iszapot hagyott maga után, ahonnan jönnek a szúnyogok. Azt is megértem, hogy nyár van, és ennek velejárója a meleg. Nappal ezt egészen jól el is viselem – a meleget mármint -, tengerparton még jobban. De amikor éjjel aludni próbálok, és nem elég, hogy megsülök a saját levemben, de még a fülembe is zümmögnek a szúnyogok, hát az bizony több a soknál.
Félreértés ne essék, nekem nem célom megölni a szúnyogokat. Csupán attól kívánom visszatartani őket, hogy bejöjjenek a szobámba, és engem megegyenek. Ha már bejöttek, hát magukra vessenek.
Ma éjjeltől elektromos szúnyogriasztóval és ventilátorral szállok szembe a gonosz erőivel.
Muhaha.
Horrorfilmbe illő helyszín
Nemcsak naptárilag ütött be a nyár, meg időjárásban. (Meg a közelgő Könyvhétben.) Hanem megérkeztek a szúnyogok is. Számomra továbbra is érthetetlen, hogy mégis, mi a fekete fenét keresnek a szúnyogok a Belvárosban. (Gondolom engem.) De tény, hogy minden éjszaka, akár nyitva van az ablak, akár csukva, özönlenek befelé. És megállapodnak a legjobb fényforrás, a plafon felé fordított lámpám fölött. Azt igen kevesen érik meg közülük, hogy meg is kóstoljanak, ugyanis ott, a plafonon szokták halálukat lelni. Még csak második napja pusztítom őket, de már megint tragikus a helyzet: a plafont vér- és döglött-szúnyog foltok tarkítják. Undorító. És megmondjam, hogy mi undorítóbb még ennél is? Az, hogy ezek a rettenetes undokságok jövő nyárig leszáradnak, lehullanak és/vagy beivódnak, mert minden nyáron fehér plafonnal indul a szúnyogvadászat.
Megpróbáltam a macskám érdeklődését felkelteni a nyomorult ízeltlábúak iránt, de mivel szegénykém úgy agyilag az egyszerűbb teremtmények közé tartozik, nem egészen érti, hogy mit várok tőle. Valószínűleg a légynél kisebb méretű állatok nem ragadják meg a figyelmét. (A legyeket ellenben figyelemreméltó kitartással üldözi, és ha egyszer elkapta, és sikerül is megölnie – volt már olyan, hogy kicsit megrágta, aztán a légy elrepült -, akkor élvezettel szaggatja szét ízeire. Az is szép látvány, na meg hangra se utolsó. Persze már beletörődtem. De azok a vérfoltok a plafonon… Kicsit bizarr.