Minden olyan unalmas. Én is.

Három a magyar igazság, a negyedik már csak ráadás lett volna. Legalábbis ezzel próbálom vigasztalni magam.

Reggelente, ébredés után egy kis ideig mindig valamiféle kábulatban mászkálok fel-alá, mint aki most érkezett a bolygóra, és nem egészen érti, hogyan is működnek erre felé a dolgok. Aztán persze olyan is van, hogy egész nap úgy maradok.

Bele kellene nyugodnom, hogy nem lehet mindig érdekes bejegyzéseket írni. Mindig lesz olyan, amelyik középszerűre sikerül.