Annyira reméltem, hogy ez a pillanat soha nem jön el. Gondolom pont a rettegésem miatt következett be mégis.

Gyűlölöm a szombatokat. Na jó, csak minden második szombatot, de azokat nagyon.

Érdekes módon van két kérdés, amiket tegnap két-két ember is feltett. A négy ember két kérdésében az a közös, hogy egyikre sem tudtam válaszolni, nem hogy őszintén, de egyáltalán nem, és hogy mindkettő valamilyen módon a pasikkal volt összefüggésben.

Ha most gimnazista lennék, tuti kitalálnék valami nagyon jó indokot, hogy miért nem megyek ma sehova. Franc, hogy nem vagyok már gimnazista, és mégis menni kell!

Csak egy pár órája láttam, és máris hiányzik. Őrültség, nem igaz?