Teljesen nyugodt vagyok. Különös.

El nem tudtam képzelni, hogy miért is vagyok ilyen nagyon fáradt. Aztán ránéztem az órára, és rájöttem.

Azt mondják, elmenni szavazni állampolgári jogunk, sőt, kötelességünk. Ha csak az lenne, és nem venné ennél sokkal komolyabban a családom, nem mennék el.

Rengeteget gondolkozom mostanság egyes szám második személyben, mintha hozzád szólnék. Szerencsére ezeket a gondolatokat nagyon ritkán mondom ki, és ezért szinte soha nem jutnak el valóban hozzád.

Ma azt mondtam egy vevőnek, hogy kérdezze meg a magas, jóképű kollégát ott a túloldalon. Csúnya módon kinevetett, pedig ezen tényleg nem tudom, mi nevetséges van.