Háromnegyed hatkor szinte magától felpattant a szemem, és már nem is bírok visszaaludni. Na jó, talán a lentről jövő ingerült szóváltásnak is volt azért kis köze hozzá.

Ellenére a várhatóan nehézkes koránkelésnek, kíváncsian és izgatottan várom a holnapot. Ki hitte volna, hogy ezt is megérjük?

Talán életem legszebb napja volt. Ha nem, akkor is az elmúlt hónapok messze legszebbje.

Rámosolyogtam a tükörképemre, és a tükörképem visszamosolygott. Talán ennek is köze van a tegnap estéhez.

Megfogta a kezem. És nem véletlen volt. :)