A gyerekkori „már csak tizennégyet kell aludni, amíg valami nagyon jó történik” jellegű visszaszámlálások mára valamiképp „már csak tizennégyet alhatok, mielőtt beüt a mennykő” típusú rémképekké evolválódtak. És soha nem hittem volna, hogy le fogom írni az evolválódni szó bármely … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Megvan az indulatoknak a maga útja. Ismered, nem? Sérelem ért, és leverem az első szembejövőn, akiről azt gyanítom, hogy gyengébb mint én, nem fog visszaütni és levezethetem rajta a dühömet. Ki hitte volna, hogy ilyen szépen működik? És hogy ilyen … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Olyat egyszerűen nem mondunk senkinek, hogy „akkor én jobb ember vagyok nálad”. Még akkor sem, hogyha éppen csak marginálisan ismerjük egymást. Még akkor sem, ha komolyan így gondoljuk. Még viccből sem. Ugyanis nem vicces. És nem is különösebben elegáns. Tudniillik … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →