Poggi.hu

El akarok számolni az óévemmel, még akkor is, hogyha csaknem egy napja véget ért. És akkor is, hogyha egy órával az előtt, hogy véget ért volna, amikor felmerült, hogy vessünk számot, buzgón hangoztattam, hogy nem akarok számot vetni. Sem fogadalmakat tenni, annak nem látom értelmét, és egyébként is itt a Mission 101. De az előző évvel el- és leszámolni igenis akarok.

Kaptam munkát, és meg is tartottam (eddig legalábbis), mindenféle furkálódás ellenére. Egy pont. Szerződtem fordításra, és remélhetőleg el is készülök vele időre, még egy pont. Indultam a NaNoWriMón, és meg is nyertem, még egy pont. Felvettek főiskolára, és el is kezdtem járni, újabb pont. (Amit le is vonok azonnal, tekintve, hogy abba is hagytam.)

Elvesztettem egy Nagypapát.

Ja, meg szakított velem a pasim. És nem kezdtem vele újra. Csak majdnem. És nem lett másik sem. És az év túlnyomó részében iszonyúan magányos voltam.

Vettem két kisegeret, és mind a kettő el is halálozott, az egyik tavasszal, a másik az év utolsó hetében. De most már nem vagyok olyan, mint Rezsőke után, mert tudom, hogy előbb-utóbb lesz másik egerem. Mert egér kell.

Egész évben vezettem a feljegyzéseimet a filmekről, amiket megnéztem, és a könyvekről, amit elolvastam. A végeredmény 62 film (70 és fél alkalommal megtekintve), és sajnos számolatlan mennyiségű sorozat és egyéb tévéműsor, továbbá 105 könyv.

A filmek között az első helyezett az Igazából szerelem című film, amit sikerült nem kevesebb, mint 4 alkalommal megnézni. A 105 könyvből 11 volt angol nyelvű, és körülbelül 4 nonfiction. A legtöbbet olvasott szerzők között ott volt Meg Cabot (8 könyv és  egy novella), Kurt Vonnegut (5 és fél) C. S. Lewis (5) Kiss Ottó (5) Jacqueline Wilson (4 és egy novella) és V. C. Andrews (4). Két könyv volt, amit az idén két nyelven is olvastam, az egyik a Harry Potter és a félvér herceg, a másik a Narnia Krónikái utolsó kötete.

Oké, statisztikákból elég volt.

Ami meg az idei terveket illeti (az idei évi statisztikák sokkal összetettebbé és színesebbé tételén kívül)… nos, egyrészt haladok a Mission 101 felvetéseivel, dolgozom a fordításon, idén elvileg két (másfél) megjelenésem is lesz, de hátha lesz még több is, igyekszem továbbra is megtartani az állásomat, hiába a furkálódások és ellenségeskedések. Szeretem továbbra is a macskámat, előbb-utóbb (mondjuk tavasszal) szerzek új eger(ek)et, és egyszer végre talán csak bepasizok. :)

Tavaly ilyenkor valami olyasmit írtam, ha nem emlékszem rosszul (mert visszakeresni nincs kedvem)*, hogy nem számít, milyen lesz ez az év, csak az előzőnél legyen kicsit jobb. Már nem emlékszem, milyen volt az előző, arra viszont igen, hogy ez azért most annyira nem volt rossz. Lehetett volna még jobb is, de ha a lehető legjobb lett volna a tavalyi, akkor az idei nem lehetne jobb nála. Úgyhogy ugyanezen fogok dolgozni idén is.

Mert az én Nagypapám mindig azt szokta volt mondani, hogy legyen az új év kicsit boldogabb, mint az előző volt, és kicsit rosszabb, mint az azután következő. És akkor nagy baj nem lehet, mert a tendencia állandó, de a második mondatot már csak én tettem hozzá. :)

*a szerkesztő jegyzete: Dehogynem visszanéztem! Emlékszem is rá, hogy megtettem (meg arra is, hogy kínosnak éreztem, és ezért azt hazudtam, hogy nem), de azt is tudom, hogy kizárt, hogy egy évre visszamenőleg emlékezzek rá, mit irkáltam össze.