Poggi.hu

Vannak jó és pocsék dolgok. Vannak javuló és romló tendenciák. Vannak dolgok, amiken iszonyatosan fel tudnám húzni magam, de nem teszem. Van a napokban zajló eseményekről is véleményem, de nem fogom kifejteni. Egyrészt azért nem, mert mindenki más ezt teszi, és már elegem van a véleményekből. Azon kívül a véleményezés is beleesne valószínűleg abba a kategóriába, miszerint nagyon fel tudnám húzni magam rajta. Harmadrészt pedig a vélemény, mint tudjuk, olyan, mint a segglyuk, amennyiben mindenkinek van belőle egy, amire az emberiség túlnyomó többsége egyáltalán nem kíváncsi. Nyilván igaz ez minden véleményre, és nyilván a blogolvasók vannak olyan perverzek, hogy. De ezt a részét a dolognak mégis elnapolom.

Tegnap este majdnem összeszedtem tételesen a jó és a vacak dolgokat egy listába, aztán végül mégsem tettem.

Fruzsina nagyon szép, takaros fészket tud már rakni. Mindig sajnálom kitakarítani a ketrecet és kidobni belőle, de hát bármilyen takaros is az egérfészek, nem olyan strapabíró és stabil, mint amilyent a madarak csinálnak.

Egyébként meg hullafáradt vagyok, szokás szerint. Még szerencse, hogy holnap is megyek reggel dolgozni. Továbbá le kéne feküdnöm aludni, különben betermelem a hűtőben található összes sajtot. Talán megugrott a fehérjeigényem. Ma este már megittam egy liter kakaót.

És ha valaki azt mondja, hogy „én mindig megmondom, amit gondolok, akár jó, akár rossz”, és ennek dacára állandóan csak a negatív, destruktív kritikát, a leszólást és a gúnyt hallani tőle, akkor az illető vagy hazudik (akarom mondani nem a hagyományos értelemben véve mond igazat) vagy pedig kifejezetten szenvedélyesen utál. Különben nem tudna csak negatívumokat mondani. Ha viszont utál, akkor szeretném tudni, hogy mégis, miért. Szerintem itt van elrontva az egész, hogy mindig mindent meg akarok érteni, és egyszerűen nem lehet mindent.

Hát ezek a dolgok vannak. Elmegyek aludni. Csak előbb még lemegyek egy kis sajtért. Meg megetetem a macskát. És felhozom a hátizsákomat. És még olvasok kicsit az ágyban. De alapvetően megyek aludni, de tényleg. Majd egyszer. Még ma éjjel.

A titokzatos mozaikszó jelentését majd később leleplezem. Elsőre legyen elég annyi, hogy fáradt vagyok, de legalább nem iszonyatosan boldogtalan. Azt hiszem. Sakkoztam az iskolai és a munkahelyi beosztásokkal, az előadások csoportbeosztásaival, és most éppen csak két nappal van gondom, amit majd el kell rendeznem. Az egyik az szinte biztos, hogy zökkenőmentesen sikerülni fog, a másikat még nem tudom, de remélem.

Egyébként meg teljesen kellemes napom volt. Attól eltekintve, hogy hullafáradt vagyok, mert nem tudtam kialudni magam (pedig korán lefeküdtem, tényleg nagyon korán), minden elég simán ment. Dolgoztam, ettem, döglöttem. Semmi extra. Tényleg. Jó volt.

Voltam iskolában is, pénteken meg szombaton. Még nem sikerült eldönteni, hogy ez jó dolog-e, vagy sem, de az biztos, hogy szokatlan, és hogy fárasztó is. Azon kívül nagyon nehezen viselem, hogy bölcsésznek kezelnek, illetve, hogy a bölcsészek, az előadók és a hallgatók is (bár ez utóbbiban azért még nem vagyok teljesen biztos) pontosan olyanok, mint a bölcsészviccekben, és a nagyon klisés előítéletekben. És nagyon nem bírom, hogy engem is így kezelnek. Mert hát miért is? Csak azért, mert bölcsész vagyok? De ha valami józan ésszel logikusan felfogható, akkor miért is kell még háromszor elmondani ugyanazt, és újabb és újabb szemléltető példákat hozni? Azt, amit az első három szabály egyértelműen körülír, miért kell még további három szabállyal megerősíteni, megmagyarázni? Ha olyan kevés úgyis az időnk, alig van konzultáció, akkor miért kell olyan szájbarágósan és hosszasan elmesélni, hogy mi micsoda? Miért kell háromszor annyi időt szentelni valaminek, mint ameddig a megértése tart? Vagy csak igazságtalan vagyok? Türelmetlen és intoleráns? Lehet. Csak hát eddig olyan érdekes dolgokat produkált ez a főiskola… kapásból elsőre 16 kreditnyi tantárgyat hirdettek meg első félévre, amiből először 10-et, aztán végül 12-t lehetett felvenni, aztán pénteken közölték, hogy még három tanegység van, azokat is fel kéne venni, így a kreditmennyiség megugrott 21-re. Aztán a meglevő konzultációk dátumait megváltoztatgatják, felcserélgetik, az előadók egymás között kicserélgetik az előadásaikat… és természetesen mindezekről a cserékről, kavarásokról nem tudnak semmit. A tanulmányi osztályon, a neptunon és a tanulmányi osztály weboldalán szereplő adatok nem pontosak. Ha valaki meg szeretné tudni, hogy mikor és hol lesz milyen órája, akkor tetszik tudni, hol nézzen utána? Megmondom: a tanszéki iroda előtti faliújságon. Teccik érteni? FALIÚJSÁGON. Én még nem tettem magam túl rajta. Azt se hiszem, hogy én lennék az egyetlen, akinek előre kell egyeztetni az iskolai időpontjait a munkahelyén, és esetleg nem ér rá minden nap ellenőrizni a faliújságot Egerben. Mindenesetre az biztos, hogy kedden nagyon kellemes perceknek nézek majd elébe. Mármint a kollégákkal és a boltvezetővel. Mármint.

Továbbá találtam ma érdekes jelenségeket a boltban. De még milyen érdekes jelenségeket! De nem mesélem el őket, mert ezek legfeljebb nekünk érdekesek. Olyannyira, hogy. Szóval ilyen érdekességi fokozatú jelenségekből még az is sok, ha hetente 1-1 felmerül. De ma volt vagy négy. De lehet, hogy csak három, most csak három jut eszembe, így hirtelenjében.

És most meg elmegyek aludni. Egész egyszerűen csak azért, mert nagyon korán van, és reggel korán kell kelni, mert még munka előtt be kell ütemeznem egy születésnapi köszöntést. :) Hát így. Jóéjt, kedveseim.

ps: snowshoe is getting full

Micsoda könyvek futottak ma be! Nem érek rá mesélni (na nem mintha lenne miről), olvasnom kell.