Poggi.hu

Az van, hogy a dolgok nagyon szépek és tiszták és rendszerezettek és logikusak papíron, leírva, kidolgozva. De a valóságban sosem ennyire egyszerű. Én pedig egy nyomorult gyenge lény vagyok, és mindig engedek, pedig tudom, hogy nem kéne, sőt, nem lenne szabad, sőt, egyenesen hülyeség, sőt, én magam voltam az, aki szépen, tisztán, rendszerezetten és logikusan lefektettem az elméletet papírra leírva és kidolgozva.

Emellett csináltattam új személyit, cigánylánynak néztek az okmányirodában, találkoztam a Magas Jóképűvel, igaz, csak pár percre, elment a meleg víz, amíg a zuhany alatt álltam, és leszűrtem két deci citromlevet, és egy evőkanálnyi penészt szedtem ki belőle. (Pfuj.) Hát pont ezek az események történtek. Ezen kívül terveztem, szerveztem és ütemeztem, és önfegyelmeztem, és néztem Csengetett, Mylord?-ot is, mert most az van Halló, halló! helyett, az ugyanis csak hónap végétől, de inkább szeptember elejétől lesz.

Továbbá még mindig fáj a kezem, viszont most már napról napra elviselhetőbb.

És meg kell tanulnom főzni. El akarok költözni, és ezt a lehető legkomolyabban gondolom.

(Az elmúlt napok blogjai jelenleg elég vázlatos állapotban vannak, de minden gondolat megvan belőlük. Előbb-utóbb, kézállapotomtól és fordítás-elmaradásaimtól függően pótlódnak. Legfeljebb nem, és akkor majd közzé teszem inkább a jegyzeteket, de ezt nem nagyon hiszem.)

Megjavították az internetet. Odalenn már zökkenőmentesen működik, idefenn elég zökkenősen. A mai napra beütemezett terveimnek lőttek – felkeltem korán, összekészülődtem, amikor is telefonáltak, hogy délig ideérnek kicserélni a modemet. Volt fél 9. És arról volt szó, hogy jóanyámmal egyeztetnek időpontot mobilon. Időpontot, nem időtartamot, ugye. Ettől kezdve nem mertem zuhanyozni menni, semmit se csinálni, még csak a boltba kimenni se, mert hátha pont akkor jönnek. Háromnegyed 12-kor jöttek. Ennyi idő alatt, mondanom sem kell, három új személyit is csináltathattam volna. Elmentek, lezuhanyoztam, hazajött apám, elviseltük egymást, ebédeltem, és aztán ennek a végére már majdnem három óra volt, az okmányiroda a város másik végén négyig. Foglaltam időpontot jövő hétfőre, az azóta már megjavított interneten.

A kezem még mindig rémes állapotban van. Nem is gyötröm tovább. Úgysincs mit mondani a mai napról se. (Szerdán hozzák vissza a mosógépet is. Azt is megjavították. Egy háromnegyed új mosógép áráért. Miután azt mondták, hogy nem javítható, és vegyünk inkább újat.) Ja, és holnap még dolgozni is megyek. Az egyetlen jó a dologban, hogy legalább látom a Magas Jóképűt. Álmodtam vele valamelyik éjjel, talán tegnap, vagy tegnapelőtt, és olyan lovagias volt, és kedves, és mégis önmaga, és annyira nem akartam felébredni, annak ellenére, hogy az álmomban eltörtem a lábamat, meg mindenféle egyéb kényelmetlenségek értek… nem tudom még, hogy elmeséljem-e neki holnap. Majd eldöntöm. Ma estére az is elég, hogy tudom, hogy holnap látom.