Poggi.hu

Megmondjam, hogy milyen állatfaj ez a Narancssárga? Ez, kérem szépen, egy Rettenetes Hitvány Nyöszörgény. Remélhetőleg fajtája egyetlen példánya, ezáltal ugyanis védett, és ezért soha nem fogok szíjat hasítani a hátából. Remélem.

Nagyon csúnyán elaludtam reggel. Nem is tudom, miféle védőszent ölelt a szárnyai alá (vagy éppen repített velük), mert tény, hogy minimális késéssel beértem. Ahhoz képest, hogy 9 előtt alig néhány pillanattal estem ki az ágyból, elég szép teljesítmény. A nap további részében viszont nem nyújtottam különösebben elismerésre méltó teljesítményt. Az elmúlt a reggellel. Bár gyanúm szerint ma mindenféle menedékhelyről, menhelyről, nevelőotthonból és elmeintézetből kiengedtek mindenkit, más magyarázatot nem látok erre az elmebeteg-invázióra. Ma elöntötték a boltot, és felszipkázták minden filantróp érzelmemet és türelmemet. Pfuj. Rémes alakok voltak, de tényleg. Úgy értem, a szokásosnál is rémesebbek. Már 11-re tele volt a hócipőm, pedig alig egy órája voltunk csak nyitva. Nem akarok most már emberekkel találkozni, még akkor se, hogyha ez egy „majdnem jó” szombat lesz. A szombatok még akkor is rettenetesek, hogyha „jó” szombatok…

Emellett olyan látványosan és szemérmetlenül kerültem a munkát és loptam a napot…! Bár igazából valószínűleg nem, kivéve a zárás előtti egy órát. De mégis úgy éreztem. Majd holnap hű de aktivizálni fogom magam, és akkor talán helyreáll a lelkiismeretem. Bár valószínűleg nem arra születtem, hogy valaha is teljesen rendben legyen, de hát mit van mit tenni: igyekszem, ahogy lehet.

Említettem már ugye, hogy úgy volt, hogy kapok rendes munkapólót. Hát, mára már az van, hogy mindenki kapott, engem kivéve. Én annak idején kértem női S-t, amit aztán közfelkiáltással módosítottunk női M-re. Ezek után megrendeltek a központtól egy női L-t. És mit kaptam? Na mit kaptam? Természetesen férfi L-t, ami akkora, mint egy hálóing. Ezer szerencsém, hogy nem férfi XXL-t kaptam, ami akkora, mint egy sátor. Kardigánból szintén S-t kértem, kaptam egy M-t. És most tényleg nem csak hiúsági kérdés, vagy ilyesmi. Egyszerűen arról van csak szó, hogy tényleg sokat ront a munkamorálomon, hogy egy krumplis zsákba öltözve kell rohangásznom. És gyűlölöm azt a két pólót, amit a szerződéskötéskor kaptam, egyrészt azért, mert kétszer, de talán két és félszer is beleférek, másrészt pedig azért, mert mindkettőnek hámlott már a hátán a felirat, tehát nyilván hordták már előttem másik emberek. Akikről fogalmam sincs, hogy kik voltak! Ez nem olyan, mint a turkáló, mert ott tudom, hogy az használt ruha, és el tudom dönteni, hogy tetszik-e annyira, és van-e annyira olcsó, hogy így is megérje. De ez egy munkaruha, amit kötelező a hét 40 órájában hordanom! És nem vagyok hajlandó elhinni, hogy ekkora adminisztrációs nehézséget okozna kiutalni nekem három darab női M-es munkapólót és egy S-es kardigánt. És nem nyöszörgök attól, hogy mondjuk nem kapok olyan névtáblát, ami nem horpadt és karcos, vagy ilyesmi. De legalább a pólóm, ami igenis számít, mert ilyen felszínes kis liba vagyok, hogy nem mindegy, mibe öltöztetnek, legalább az legyen normális. Ha mire visszaérek a szabadságomból, nem rendeződik ez az egész, akkor az lesz, amit a Hosszú javasolt – és én teljesen igazat adok neki: a kezembe fogom venni a dolgot. És először csak telefonálni fogok a központba, és ha az nem elég, akkor bemegyek, és valakinek az asztalára csapok. (Amit meg fogok tenni akkor is, hogyha azt a rettenetes plakátot nem alakítják át valami egyértelmű jelöléssel úgy, hogy ne kelljen napjában 78 alkalommal elmondanom, hogy a sikerkönyvek 30% engedménnyel felirat az Ulpius-ház minden könyvét jelenti, a sikereseket és a nem sikereseket egyaránt, viszont másik kiadók bármekkora sikerrel is bíró könyveit nem. Aki marketinges meg dekoratőr, és ez a szakmája, miért is nem képes kitalálni egy egyértelmű plakátot? És miért is én legyek az, aki megszívja?

Na, hát ezért. A Rettenetes Hitvány Nyöszörgény meg igazán befoghatná.