Poggi.hu

Az a kellemetlen meglepetés ért, hogy egy ugrálókötél nagyon rosszindulatú tud lenni, és kevés benne az együttműködési hajlam. D.B. azt javasolta, hogy amikor este leteszem aludni, tegyek mellé egy ollót, hadd tanulja meg, hol a helye, és meg kell, hogy valljam, az ötletnek van némi vonzereje. De őszintén szólva jobb szeretném úgy legyőzni és idővel talán elnyerni a barátságát, hogy egyenrangú ellenfelekként szállunk ringbe. Nem kizárt, hogy nehéz meccs lesz.

Az biztos, hogy meglehetősen fájok. De gondolom, ez annak a jele, hogy valami történik.

Kivételesen nem azokról a hangokról van szó, amik mindenféléket mondani szoktak. Ezek csak egyszerű, mezei hangok. Mert ma valahogy olyan hangos nap volt.

Reggel a piac előtt a bankautomata kettyegett, ahogy kiszámolta a bankjegyeket.

Délelőtt az eső pötymörgött az ablakpárkányomon, olyan fura zajokat keltve, hogy egy fél percig nem is tudtam, mi lehet az.

Délután a varrógépem bizzegett, mert levettem végre a szekrény tetejéről, és nekiláttunk, hogy megvalósítsuk a piros kordbársony pénztárcámat, ami természetesen nem lesz valami nagy szám, de talán működőképes lesz.

Este kimentünk a kert végébe tüzet rakni, mert valahogy eltelt a nyár anélkül, hogy egyszer is gyújtogattunk volna, és roppantak a korhadt fák és sziszegtek a parazsak.

Most meg tanyázik egy tücsök a szobámban, és határozottan nem ciripel, hanem valami másféle szörnyű hangot hallat, ami, ha nem zárt térben volna, talán ciripelésnek hangzana, de idebenn olyan, mintha megjöttek volna az ufók.