Így a harmadik évad első harmadában a következő dolgokat gondolom:
- Hiányzik Gideon. És amikor Rossi levette a nevét az ajtóról, az nagyon rossz volt.
- Viszont Elle közel sem hiányzik annyira, mint hittem.
- Örülök, hogy egy-két jellegzetes részlet visszajött, amióta legutóbb hiányoltam őket.
- Prentiss magyar hangja rettentően idegesítő.
- Egyre rosszabbul viselem a poénokat módszeresen kiirtó fordítást.
- Nagyon sokszor gondolom azt, hogy „ne nyisd ki az ajtót” és hogy „ne menj be”, és hogy „ne állj szóba vele”.
- Ennél többször már csak azt szoktam gondolni, hogy „ó basszus!”
- A valóságban is mindenhol sorozatgyilkosokat látok.
- Hajlandó vagyok nagyon sajnálni a brutális bűnözőket mindazért, amit elkövettek ellenük, és amitől ilyenek lettek, de azért sokkal-sokkal jobban sajnálom az áldozataikat.