Jót tesz a lelkemnek, ha hajnalig olvasok. A nap túlnyomó részében úgy viselkedtem, mint egy komplett idióta, de most már tudom, hogy ez reggelre el fog múlni.

Ez valami nagyon tragikus reggel. Alig látok ki a fejemből.

Nem értem, miért van mindig mindenki megütközve rajta, hogy Fruzsimadárnak hívják az egeremet. Nem látom be, hogy ne lehetne madár, csak azért, mert egér.

Ha egyszer lesz egy normális méretű és saját szobám, szerzek egy hatalmas könyvespolcot. Akkor majd minden könyvemet ki fogom tudni tenni, univerzális rendszert képezve belőlük.

Napok óta először elviselhetően érzem magam. Mintha lenne értelme holnap felkelni.